Pihenőnapomon első dolgom volt, hogy felvegyem a kapcsolatot a helyi bringabolttal. Nem azért mert Portugáliában időpont kell az ilyesmihez, de az ország kiszámíthatatlansága miatt jobbnak láttam, ha nem bízom a véletlenre.
Mivel éppen indulásom előtt dobhattam ki egy S-Works Turbo külsőt, ami egy hétig sem bírta Chester üvegszilánkos utcait, és a Michelin Power Competition sem járt sokkal jobban a portugál utakon, előzetesen interneten próbáltam kideríteni, hogy árusítanak-e Gatorskint vagy Roubaix-t. A válaszban egy fényképet kaptam a polcról lelógó Vittoria Rubino pro külsőről, amiről némi Google-kutatás után megtudtam, hogy nagyjából a két imént említett termékkel esik egy kategóriába, szóval megteszi.
A szállás recepcióján segítettek merre találom a buszmegállót és mikor indul az a járat, ami elvisz a bringaboltig. Az időbeosztás nem volt túl feszített, kb. két és fél órám volt megvenni egy külsőt meg néhány belsőt, a maradék időm pedig a világ legérdektelenebb kisvárosa, Vendas Novas körbejárására jutott, előzetesen nem voltam túl lelkes emiatt.
A bringabolt a buszmegállóval szemben volt. Belepésemkor jeleztem, hogy én zavartam Facebookon korábban, amire Fernando, a bolt vezetője, talán vásárlásra való eltökéltség hiányát sejtve, egyből elkezdett a külsőről beszélni. Mondta, hogy a portugál országúti bajnok is azokkal a külsőkkel edz, a következő pillanatban pedig már a Trek-Segafredós Emondáról mutat egy képet, bizonyítva, hogy nem akárkik járnak a boltjába. Aztán valahogy megindult a lavina, beszéltünk áttételekről, wattmerőkről, a rádió szerepéről az országúti versenyeken, de lassan már sietnem kellett volna a hazatartó buszhoz. Mivel jómaga sem bízott benne, hogy az új bankkártyás terminálja megfelelően fog működni, kirohantam a boltból, hogy egy automatából vegyek fel pénzt. Gyorsan feladtam a keresgélést és visszamentem a boltba. Fernando jelezte, hogy sikerült beüzemelni a kártyás fizetést, és kicsit visszaélve az időm szűkével még rám sózott egy számomra teljesen felesleges szelepkitekerőt és egy pótszelepet is.
A pihenőt követően kisebb decathlonos kitérővel Nazaré felé vitt az utam. A dekáról még annyit, hogy egy kormánytáskát és egy felsőcsőre tépőzározható mobiltartó táskát újítottam ott be, hogy a gyakrabban használt eszközök elérhetőbb közelségben legyenek. A kitérőpont jól sikerült, mivel az alatt a 20-30 perc alatt, amit vásárlással töltöttem pont, elviselhetőre hűlt a levegő. Én meg úgy voltam vele, (legalábbis tudat alatt) hogyha javult a helyzet miért ne rontsak rajta, és a Google Maps-et gyalogos módra állítottam. A belsőkben ott lötyögött a defektvédő folyadék, volt nálam két pótbelső, meg 8 folt, szóval nem riadtam vissza akkor sem, amikor elfogyott alólam az aszfalt. Viszont egy idő után olyan helyre vitt a térkép, ahol gyalog sem jutottam át, kénytelen voltam visszafordulni.
Az akaratlan attrakciónézést tipikus, idegesítő dombok követtek. Azok a fajták, amiknek a megmászása nem tolt el semmilyen jellegű elégedettséggel, de attól még rossz, és emellett még a lejtmenet is csak másodpercig tart. Aztán valahogy csak becsúszott egy 5-600 méteres emelkedő is, de mivel nem készültem rá, tudatosan csak 34*28/32-ben utaztam végig. Megint rám sötétedett és mivel nem akartam a bringáért aggódni, megint szállás után néztem. Egy apartman féleségbe kopogtattam be. A tulajdonos, aki maga is ott lakott, nagyon sajnálkozott, amiért már nem tudott szállást biztosítani. Kérdésemre, hogy esetleg ismer-e egyéb helyet a közelben, annyira segítőkész volt, mintha az ő felelőssége lenne, hogy szállást találjon számomra.
Saját ismerőseinél kopogtatott be velem, ajtóról-ajtóra járva a várost. Egy órányi bóklászás alatt sem jártunk sikerrel, ezért felajánlotta, hogyha nem találok szállást csak táborhelyet, nyugodtan kopogjak be és vigyáz a bringámra reggelig. Egy ilyen B tervel és kedvességben való részesüléssel mindig magabiztosabb az ember, random elindultam, hátha találok valamit.
Alig sétáltam néhány métert, amikor idegenek szólítottak meg, hogy segíthetnek-e. Mondtam, hogy éppen szállást próbálok találni este 10-kor, semmi extra. Az előző forgatókönyv ismétlődött meg. Több helyre is bekopogtak, hogy megkérdezzék tudnak-e szállást nyújtani nekem. Úgy voltam vele, hogy ahol ilyen rendes emberek vannak, valószínűleg nem lehet túl rossz a közbiztonság, megint a parton kötöttem ki. Pár héttel korábban nagyon bántam, hogy Anglia felhős volt és nem láthattuk a holdfogyatkozást, de az az napi szállásom kilátása (néhány méterre tőlem az óceán fölött a vörös félhold) kárpótolt.
Ha nem tudod, mi is ez az egész: szerkesztőségünk tiszteletbeli tagja, Ben brutál bringás túrára szánta el magát. Eredeti tervei szerint 4000 kilométert kívánt megtenni 25 nap alatt, közben érintve a nagy kerékpáros körversenyek szent hegyeit. Íme egy bővebb ismertető az előkészületekről és az útvonalról. Ben kalandjait a Lationoeuropa trip címke alatt követheted.
