Kátyúkkal, veszélyes, kereket megvezető repedésekkel, kinyíló kocsiajtókkal tűzdelt az a frissen újrafestett kerékpársáv, amit bringások már eddig is csak elvétve használtak. Most az új állapotok miatt minden bizonnyal ismét kénytelenek lesznek a bringások a használhatatlan folyosón zötykölődni.
Az angyalföldi Göncöl utca (és tovább a Röppentyű utca és a Pap Károly utca) Budapest egyik legfontosabb kerékpáros folyosója. Pontosabban csak lehetne, mert az útminőség évtizedes szinten veszélyesen leromlott állapotú, a kerékpársáv pedig még a régi ideológia szerint, a parkoló autók és a járdaszegély között van vezetve.
Ennek ellenére mégis sokan bringáznak arrafelé, mert a párhuzamos Váci út és a Béke utca sokkal forgalmasabb, a Göncölön nyugodtabban és általában gyorsabban lehet haladni. Igazából az volt a legkisebb probléma, hogy a kerékpársáv felfestése szinte láthatatlan, hiszen általában a gépjárműforgalmat nem zavarta, ha a bringások – a saját biztonságuk érdekében – inkább az úttest belsőbb részén tekernek. Az út kezelője (Budapest Közút) ezt másként gondolta, az időtlen idők óta szinte láthatatlan kerékpársávot újrafestette.
Ezzel az a probléma, hogy újra feltűnővé tett egy elfuserált infrastruktúrát, az úttest többi részén szimbiózisban együtt közlekedő kerékpárosok és gépjárművek világa valószínűleg a múlté lesz, a jövőben több gépjárművezető fogja ledudálni a kerékpárosokat. A bringások tekerhetnek a pocsolyák vagy az esti sötétben láthatatlan repedések és kátyúk között, a kinyíló utasoldali kocsiajtók simogató ölelésében.
Információink szerint a Göncöl utca felújítása a csőben van, bár ezt már elég régóta ígérik, például a Járókelő.hu-n egy bejelentett panaszra írt válaszában azt írta a Budapest Közút, hogy a felújítás a BKK beruházásában fog megvalósulni. A Közbeszerzési Hatóság oldalán már szerepel is a felújítás, de a dokumentumban írnak a csúszásról is, amit a Rákos-patak menti ökoturisztikai folyosó VEKOP projektje okoz. Remény tehát van, de a rossz infrastruktúra újrafestését ez sem igazán magyarázza meg.
A fotókért köszönet Papp Miklós Leventének!
