Elrendelt vagy önkéntes karantén esetén értelemszerűen felértékelődik a házhoz szállítás – de ugyanígy komoly kérdéseket is felvet. Első látásra ez igen veszélyes üzem tűnik, hiszen egy futár a munkája során akár napi 60-80 emberrel is közvetlenül kapcsolatba kerülhet a rendelések átvételekor és leadásakor. Valójában viszont kisebb a kockázat, hiszen ezek nagyon rövid interakciók ahhoz képest, ami a tömegközlekedésen vagy egy zsúfoltabb piacon érne minket. Viszont érdemes így is minimalizálni a vírus terjedésének esélyeit – a futárcégek erre találták ki az érintkezésmentes rendelés lehetőségét.
Szolgáltatója válogatja, hogy élnek ezzel a lehetőséggel. Most még jobbára a vásárló által választható ez az opció – de külföldi példák alapján nem zárható ki, hogy hamarosan kötelezővé teszik. Az egyik ételkiszállítással foglalkozó cég a dolgozói számára a lényegét nagyjából így foglalta össze:
- Vedd ki a csomagot a táskádból, lehetőleg ne a csomag fülénél fogva
- Helyezd a csomagot ajtó elé
- Csöngess be, vagy csörgesd meg a vásárlót mobilon
- Lépj hátra, hogy legalább 2 méter távolság legyen közted és a csomag között
- Várd meg, amíg a vásárló kinyitja az ajtót és átveszi az ételt.
Egy kiszállítás alkalmával a teljes érintkezésmentesség persze csaknem kivitelezhetetlen – hiszen magát az ételt, és a csomagolását is számos alkalommal érinti az, aki elkészíti. Az éttermek jó részében már a vírus elterjedése előtt is (egyszerűen higiéniai okokból) nagyon sok alkalmazott használt kesztyűt, nem egy esetben maszkot is – remélhetőleg a veszély jelenléte ezt a szokást általánossá teszi. Tehát ideális esetben maga a csomag, és a tartalma nem hordozza a fertőzés lehetőségét.
Ezért volna igen fontos, hogy kialakuljon a szokás: a csomag (jobbára az étel kiszállítására szolgáló papírszatyor) felületén is az arra legalkalmasabb pontot, a fülét csak a vevő tapogassa. Hiszen ezeknél a rövid, pár pillanatig tartó találkozásoknál tényleg az érintéssel terjedhet leginkább a betegség. A maszk viselése mellett is komoly érvek szólnak – ezek az egyszerű maszkok, amihez most egy futár sem juthat könnyen, tényleg elsősorban arra jók csak, hogy maga a viselője ne adja tovább a fertőzést. Számomra a legfontosabb pozitív hozadéka, hogy erősítheti ebben a félelemtől átjárt közegben a bizalmat – úgyhogy az átvétel-átadás időtartamára felveszem ezután (biciklizés közben sajnos nem tudok elviselni semmit a szám, az orrom előtt – ezt télen, nagy hidegben különösen bánni szoktam, de ez van…). Mert minden háborús helyzetre tett, hisztérikus média- és egyéb utalás ellenére még mindig úgy érzem, nem a teljes elzárkózás, hanem a társadalmi szolidaritás ideje jött el (aminek része, hogy figyelembe veszem mások érzékenységét – tehát a megfertőzésed elkerülése mellett a legfontosabb oka, ha eztán maszkot viselek, a tény, hogy egyre több vásárló várná ezt el tőlünk).
Az ajtó elé helyezéssel is vannak azért gondok… Volt olyan átadás, amikor egy félig lerombolt folyosón a sittes zacskók mellé kellett letennem a rendelést – végigfutott rajtam, hogy lehet, a vírust nem kapja el a kedves megrendelő, de egyéb fertőzés összeszedésére simán nyílik így esélye. Egy kollégával (miután a házba se engedték be) a kapu mellé helyezett szelektív hulladékgyűjtő tetejére pakoltatták a csomagot – ami nemcsak első hallásra morbid ötlet. Sokat segít, ha a megrendelő előrelátó – nekem helyeztek ki tálcát, cipős dobozt (benne a borravalóval) a lábtörlőre, az egyik lakóközösség minden emeletre kikészített egy kisasztalt erre a célra – ennek a biztonságos átadási formának a gyakorlata még csak most alakul ki. Sokan elő nem dugnák az orrukat, amíg a közelben vagyok, pedig mindkettőnk érdeke, hogy a vásárló biztonságos távolságból a szemem láttára átvegye az ételt. Volt olyan, aki megvárta, amíg becsukom magam után a lift ajtaját – bár aztán utánam kiabált:
„hősök vagytok!”
Jól esett, még ha nem is érzem magam annak, csak a munkám szeretném jól végezni, és ennek része, hogy végigviszem az átadást…
De elromlott kaputelefon miatt adtam át érintésmentesen kapuban, elhanyagolt lépcsőházban (de irodaház forgóajtaja elé lerakva is) az ételt – jó kérdés, mi lesz így azokkal, akik akármilyen okból nem az ajtajukban várják az átvétel lehetőségét, hanem a megszokott „csörgess meg” metódushoz ragaszkodnak. Majd a gyakorlat ezt is eldönti.
Az is jó kérdés, mi legyen így a borravalóval – hiszen az köztudott, hogy a készpénz remek vírushordozó. Van, ahol már most lehet borravalót is utalni, van, ahol dolgoznak rajta… A vírus terjedésének hírére a futárcégek lehetőséget adtak kézfertőtlenítő vételezésére, ezt gyakran használom is, főleg ha nem érintésmentesen adok át. Bár néhány használat után az ember keze ragacsos lesz tőle, sajnos. Szerencsére egyre több étterem biztosít kézmosási lehetőséget is, átvétel előtt. Nincs jobb ötletem, mint lefertőtleníteni kézfertőtlenítővel a pénzt is, áttörölni és úgy rakni el. A papírpénz se papír manapság – nem ázik tőle el. Lassít, idegesítő, persze ragad – de most tényleg fontos, hogy megtegyük, amit lehet.
Ha sikerül a betegséget a futárok körén kívül tartani (ami a vásárlói bizalomhoz elengedhetetlen), az nem utolsó sorban annak lesz köszönhető, ha az átadásnál, átvételnél a szokottnál is fegyelmezettebbek vagyunk.
Még néhány szót engedjetek meg a szolidaritás fontosságáról. Van épp elég munkánk – de ha marad energiád, ételfutárként csatlakozz valamilyen magányos időseket segítő csoporthoz! Futárok is szerveznek ilyet egész Budapestre, önkéntes alapon – ki csinálja, ha nem az, akinek ebben folyamatosan van gyakorlata? A közösségi hálón megtalálod, és csatlakozhatsz!
Szintén a szolidaritás szép példája, hogy a partnerem, akinek szállítok, lefektette egy futársegítő program alapjait az esetleges megbetegedések (vagy a gyanújuk miatt elrendelt karantén) esetére, hogy mi, a vállalkozói jogviszonyban dolgozó futár-partnereik ne maradjanak teljesen pénz nélkül, ha ez mégis bekövetkezne. Nem volnának kötelesek… Mit tagadjam, igen jól esett. Hiszen akármi is gomolyogjon körülöttünk, ezek a gesztusok segíthetnek embernek maradni. Maradjon otthon, aki teheti, aki nem, az legyen fokozottan elővigyázatos! Szerencsét és egészséget kívánok mindnyájunknak!
Címlapfotó: Huang Ben
