Számtalanszor írtunk már arról, hogy miért kerékpárral a legjobb turistáskodni, de azokat az élményeket, amiket a 3-as kerékpáros túraútvonalon szereztünk, azt hiszem örökre eltesszük emlékbe. Magyarországon megvalósult Koppenhága, kietlen puszták, vízimadarak lepte csodás lápok és az Alföld összes szépsége.
Táv: 100 km (Szeged-Cserkeszőlő)
Szintemelkedés: 205 méter (sík)
Nehézség: könnyű/közepes
Ajánlott kerékpár: trekking, gravel, esetleg cyclocross
GPX fájlok: útvonal, látnivalók (megnyitásukhoz a Locus alkalmazást ajánljuk).
Mi ez az egész?
A Flowcycle 2019-ben igazán nemes felkérést kapott: bejárjuk az ország jelentősebb kerékpáros túraútvonalait. Elsőként a hármas számú útvonalat mutatjuk be nektek, amely Szegedről indulva nagyrészt az EuroVelo 11-es kerékpárútvonal mentén, az Alföldet keresztülszelve jut el a Tisza-tóig.
Bringás vagy? Erre tessék parancsolni!
Túránkat Magyarország harmadik legnépesebb városában, Szegeden kezdjük. A 161 ezer lakosú megyei jogú várost kényelmesen meg lehet közelíteni bringával, az InterCityk óránként indulnak a Nyugatiból, de ügyeljünk rá, hogy kerékpáros helyjegyet is foglalni kell rájuk. A nagy távolság miatt nem Flirtök járnak ezen az útvonalon, de a felszállórészekben kialakított bringatárolók kényelmes utazást biztosítanak, hiszen ha szerencsénk van, olyan terembe ülhetünk, ahonnan rálátunk a bringákra. Ez persze csak a mi tapasztalatunk volt a Torontál IC-vel, lehetséges, hogy más járatokon többcélú térrel ellátott vagonok is vannak. A MÁV hivatalos tájékoztatása szerint kocsinként 3 db, vonatonként összesen 12 db kerékpár szállítható ezeken a járatokon.
Szegeden pesti fejjel a következők tűnnek fel szinte azonnal: sokkal élhetőbb volumenű minden, bringásként olyan vendégszeretet kapsz, amely Budapestre jelenleg még egyáltalán nem jellemző. Nem csak egyenjogú közlekedési szereplőként bántak velünk, kerékpárosokkal, hanem sok olyan esetben, amikor még csak nem is lett volna elsőbbségünk, kifejezetten előzékenyen bántak velünk. Szeged sok éven át a budapestivel párhuzamosan rendezett Critical Mass-t, 2018-ban azonban az utolsót tartották, hiszen ahogy a szervezők fogalmaznak: „Napjainkban minden ötödik szegedi biciklivel közlekedik, a bringáktól roskadozó kerékpártárolók a városkép részei lettek, szegedi az ország legforgalmasabb kerékpáros útvonala, amin már nem fér a sok bringa. Szeged kerékpáros város lett, nincs olyan szegedi, akinek ne lenne rokona, barátja, kollégája, aki kerékpárral közlekedik, a kritikus tömeg már az év 365 napján jelen van a városban.”
Ez tényleg nagyon így van, az Árkádnál például egy átlagos déli hétköznapon dugig voltak a kerékpárparkolók, sőt sokan egyszerűen csak letámasztották a bringájukat a pláza elé. Egészen szürreális élmény ez Budapestről nézve. A sok kerékpárút mellett rengeteg egyirányú utcát kétirányúsítottak a bringások számára. Hogy mennyire laza dolog Szegeden bringázni, azt pont egy ilyen utca kereszteződésében tapasztalhattuk meg. Megálltunk egy postás mellett, akitől megkérdeztük, hogy lámpa híján, hogy kell itt átkelni: „Lámpa? Hát nézd a gyalogosok lámpáját, akkor mehetsz te is!” – tényleg, tök egyszerű!
Szegeden két kerékpáros klub van, a Szegedi Kerékpáros Sport Club és az egykori Prolog Team utódja, az Edo Bike Team, aki Blazsó Márton révén 2019-ben sorra nyeri a hazai amatőr versenyeket. Szegeden a Decathlonnal együtt 20 kerékpárboltot találunk, ezeket ide kattintva tudod gyorsan áttekinteni.
Ha már arra jár az ember, érdemes egy kis városnézést és megejteni. Mi a fényképezhetetlenül nagy Új Zsinagógát, a barátságos belső udvarú Városházát, a különleges Sóhajok hídját, a Hősök kapuját, a Dómot, a Móra Ferenc Múzeumot néztük meg. Utóbbi kettőt 2019-ben felújítják, úgyhogy azok sajnos nem mutatják jelenleg legszebb arcukat.. Ha több időt szánnál a szegedi körülnézésre, érdemes még megnézned a Maros-Tisza torkolatát, a Füvészkeretet, a Vadasparkot, és a Napsugaras házat. Ha érdekelnek Magyarország szélsőséges földrajzi pontjai, tehetsz egy kitérőt délre, Gyálarétre, ahol az ország legmélyebb pontja van 75,8 méterrel. Bárhogy is döntesz, a térképen minden látnivalót feltüntettünk. Ha van lehetőséged, érdemes egy teljes napot eltölteni Szegeden, hiszen jó példa arra, hogyan nézhet ki egy nagyváros hazai körülmények között egészen emberi léptékben.
Irány a puszta!
A pályaudvarról a Boldogasszony sugárutat érdemes választani, majd balra a Tisza Lajos Körútra kell ráhajtani, amelyből a Vidra utca kereszteződésében találjuk meg az első 3-as jelzésű táblát, ami egészen a Tisza-tóig kísérni fog bennünket. A kerékpárút Szeged határáig kicsit kacskaringós lesz, itt még érdemes lesz gyakrabban rápillantani a térképre, vagy bekapcsolva hagyni a navigációt.
Szeged határától lényegében tökéletes minőségű kerékpárút vezet minket Sándorfalva felé, egészen a Fehér-tóig (útközben még egy kerékpáros pihenőhely mellett is elhajtunk). Ezen a lápos, halásztavakkal gazdagon szőtt területen több madárles is van, de ezek nagy többsége sajnos csak engedéllyel látogatható. Szerencsére a terület őre megengedte, hogy a legközelebbi toronyig elmehessünk, de ahogy fogalmazott, komolyan kell venni a tiltást, mert a helyi csőszök nem viccelnek, simán a levegőbe lőnek :). Egyébként látogass el a Kiskunsági Nemzeti Park oldalára, ahol gyakran szerveznek vezetett túrákat a környéken.
Sándorfalva közepén találunk egy boltot is, de ne ijedjünk meg ha az elsőbe belépve egy irodát találunk, hiszen a főúton tovább haladva találunk egy valódi kisboltot. Van kút is, a település végén. Sándorfalva egy részén jobb oldalt kerékpárút vezet.
Innen közepes minőségű közúton haladunk tovább Ópusztaszerig, ahol jobbra kanyarodást javasol a hármas tábla a Nemzeti Történeti Emlékparkig. Itt többek között a híres Feszty körképet nézhetjük meg, ha kiváltjuk a 2500 forintos belépőjegyet.
Itt azonban óvatosan a továbbhaladással. Mi durva mocsártengerrel találkoztunk, ami elsőre nem tűnhet vészesnek, de valójában az agyag pillanatok alatt szinte járóképtelenné tesz a fatbike-on kívül bármit, és szúnyogból is elképzelhetetlenül sok van. Inkább érdemes visszamenni a főútig, és jobbra tovább haladva, az ópusztaszeri körforgalomban szintén egy jobbost véve Baks felé kerülni néhány kilométert az EuroVelo 11-es útvonalon.
Baks határában aztán ránk mosolygott a szerencse, nagyjából öt kilométeren keresztül senki által nem háborgatott tökéletes aszfalttal borított gáton kell haladni. Ezen a területen már ízelítőt kapunk az alföldi puszta érintetlenségéből: jól megtermett mezei nyulak üldögélnek az út közelében, szóval nem árt résen lenni, mert gyakran átfutnak az úton is.
A szabad száguldásnak nagyjából a táv felénél vet véget egy építkezés, de balra kanyarodva kerülhetünk, a fehér háznál dupla jobbost kell venni, majd folytatódhat is a túra a gáton, mindössze két kilométeres kitérő a földúton.
Innentől sajnos egészen Csongrádig megyünk a gáton, ami több helyütt elég rossz minőségű, a nagy melegben próbára teszi az embert a közel húsz kilométeren át tartó zötykölődés. Csongrádon szerencsére fordul a szerencsénk. Kisimul az út, s amint vége a téglaszínű gátnak, végre találunk egy kutat is, ahol egyébként jobbra kell majd kanyarodni. Itt jön a nap talán legérdekesebb pillanata: a pontonhíd. A csörgő-zörgő lécekből álló hídról, ha szerencsénk van, június végén tiszavirágzást is láthatunk.
A híd után gyakorlatilag néptelen közút vezet Csépáig, de legalább már kapunk némi árnyékot a fáknak köszönhetően. Csépán több közkutat is kapunk jutalmul és örülhetünk, hiszen a következő állomás már Cserkeszőlő, túránk ezen részének célállomása. Cserkeszőlőn egészen jó minőségű kerékpárút halad keresztül, de figyelni kell a keresztutcáknál, mert a legtöbb nehezen belátható. A fürdő utcában találjuk a település talán legfontosabb ékkövét, a Cserkeszőlői Fürdőt, ahol termálvízben is csobbanhatunk. A fürdő köré sok étterem és bár települt, így ebben az utcában még akkor is juthatunk némi ételhez, ha esetleg későn érkeznénk.
A 3-as kerékpáros túraútvonal ezen része azoknak, akik nem szoktak hozzá a teljesen sík, gyakran teljesen árnyékmentes területhez elég nagy kihívást tud jelenteni, főleg a gáton egy darabon tapasztalt igen kellemetlen útviszonyok miatt. Viszont ha elhatároztad, hogy keresztülszeled az Alföldet (amit csak támogatni tudunk), akkor kötelező darab, főleg hogyha az út menti látnivalók is érdekelnek. No, meg persze Szeged, ami egy igazi bringás paradicsom.
A túrának itt nincsen vége, a következő részben egészen a Tisza-tóig folytatjuk majd utunkat az útvonal talán legcsodásabb részein. Kattints ide a következő részhez.
Tématámogatás: készült Magyarország Kormánya támogatásával.
