Új blogsorozatunkban a magyar kerékpársport egyik legtehetségesebb fiatalja számol be a körülötte zajló eseményekről. A 18 éves Peák Barnabás (Kontent-DKSI) az év elejétől a csapata támogatásának is köszönhetően a UCI svájci központjában (WCC) készül a rá váró megmérettetésekre.
Körülbelül egy hónap Svájcban töltött idő után indultunk a Tour de la Mirabelle-en, ami egy francia kupa verseny. Tulajdonkeppen ott volt az összes nagy francia csapat, (Lotto Soudal, Cofidis, Trek utánpótlás csapatok). Az eredményeket lehozza például a DirectVelo is, tehát hiába nincs UCI besorolása, nem egy akármilyen viadalról van szó.
Az első szakaszt ugye sikerült megnyernem. A befutónál egy éles kanyar után, az utolsó 500 méteres, 15% körüli emelkedő aljában valahogy elgurultam, és amikor láttam, hogy nem jön senki utánam, mentem egy maxot a célig, ami szerencsére elég volt a győzelemhez.
Második nap sajnos elügyetlenkedtük. Fiatalokból álló csapat, meg nyilván mindenki le akarta venni a trikót. Mindenki követett el hibákat, elment egy szökés, elveszett a sárga.
Harmadik napra összeszedtük magunkat, és Sierhei-t felvezettük a sprintre, amit meg is nyert. Nagyon jó volt egy ilyen profi csapatban dolgozni, a harmadik napra már jól összeszoktunk, segítettük egymást.
A következő héten jött a Beograd – Banjaluka UCI 1.2-es verseny. Be volt tervezve, hogy Belgrádba repülök, és akkor a -Kontent-DKSI-vel indulok. Érdekesség, hogy a kinti csapatból négyen jöttünk összesen, tehát nem is utaztam egyedül. Reptéren felvettek, nagyon örültünk egymásnak, tényleg jó volt visszajönni. A versenyre Dér Zsolt is jött velünk, ezért válogatottként indultunk, de a dobogóra DKSI-s nadrágban és válogatott felsőben álltam a végén. Szóval a verseny: 130 kili, az Adria kontrollált, végig esett, hideg is volt, de engem nem zavart annyira, szeretem az ilyet. 15 kilométerrel a vége előtt éreztem, hogy defektes a hátsó kerekem, de szerencsére ott volt (Zsivity) Zorán (Kontent-DKSI), úgyhogy kaptam kereket azonnal. Visszaértem a mezőnyre, majd előre keveredtem. A városi befutón a – még mindig vizes úton – viszonylag sokat kockáztattam, aminek eredményeképp Dusan kerekén voltam az utolsó 400 méterig, majd olyan 300 körül innen indítottam. Utolsó 5 méteren kikerültem a srácot aki addig vezetett, és elsőként gurultam át. Fantasztikus érzés volt, alig akartam elhinni.
Másnap Belgrade Banjaluka II: 190 km, de itt már kisebb dombokkal. Elment egy szökés, de szerencsére az összes magyar csapat előre állt segítve (Dér) Zsoltnak és a többieknek. Nagyon jó volt látni ezt az összetartást, végre az örökös utálkozás helyett.
Jött egy domb, ahol a Sangemini csapat NÉGY emberrel belószolt. Szerencsémre épp akkor értem mögéjük, így ott tudtam maradni. Felugrottunk a szökésre, amit előtte 50 másodperc körül tartott az üldözés, és innen lószparádé a végéig. Az utolsó 6 kilire hatan maradtunk, de egyszerűen nem bírtam már ott maradni, sajnos itt leszakadtam.
Verseny után azért mégis csak elégedetten tértem haza. Elkezdtem az utolsó hetet a suliból, majd utána az érettségit. Csak tempó edzéseket csináltam időfutam bicóval, hosszabbat nem. Lement az érettségi, pénteken a német után repültem is egyből Genfbe, majd este Aigle-be értem, a UCI központba. Másnap volt egy mezőnyverseny de itt nem indulhattam már, viszont vasárnap volt egy svájci kupába tartozó időfutam, erre neveztek. Érdekesség, hogy ezt a versenyt 2014-ben a most már BMC-ben tekerő Stefan Küng nyerte. Szombaton az időfutam bringával mozgattam át, még kicsit alakítottunk a pozíción, mert otthon is változtattam, az volt megszokva.
Vasárnap elég rossz idő volt, én konkrétan zuhogó esőben rajtoltam. Nem zavart annyira, mert csak a rajtterületen esett, vagyis mire 10 kilivel később a technikás részre értem, ott száraz volt az út. Mentem egy jó kis nyelet, bár éreztem, hogy azért erőállapotból vesztettem a kevesebb edzéssel, de az órán láttam, hogy az edzés az otthoni időfutam bicóval és a pihenés miatt elég jól megy. 47-es átlagot sikerült összehozni a 30 kilis pályán, így megnyertem a versenyt (anno Küng is hasonlót repesztett). Őszintén meglepett a dolog, mert voltak nagyobb nevek is (mint a Thiérry a hongkongi pálya VB 4000-es üldözőjének tagja vagy Gian Friesecke svájci válogatott és kupasorozat vezető), habár idén nem jött egy World Tour versenyző sem.
Körülbelül ennyi, itt állunk most. A jövőben várható még két UCI verseny az itteni csapattal, aztán pedig Szerb Körverseny, meg talán Bihar kör a csapattal. Az OB-k és az Hongrie utána szintén fő verseny nekem idén, ezeken szeretnék majd jól szerepelni.
