A ma ismert kerékpárok legelső elődje 200 évvel ezelőtt jelent meg Karl von Drais közreműködésével. Hogy mi történt azóta és miként nyerték el mai formájukat ezek a kétkerekűek? Nézzük a fontosabb állomásokat.

Pedálok nélkül is volt élet a “bicikliken”

A kerékpár eredete igen rejtélyes, de ami biztos, hogy a modern biciklik korai ősének megalkotása 1817-re tehető. Karl von Drais báró úttörő gondolatának megvalósításával létrejött a világ legelső európai kétkerekűje. Feljegyzések szerint Drais első hivatalos útja 7 kilométeren át Mannheimből egészen a Schwetzinger Relaishaus nevű környékbeli fogadóig vezetett. Az eszköz fából készült egy kényelmesnek tűnő üléssel a közepén. Szépséghibái közé tartozott azonban, hogy a szerkezet pedállal ekkor még nem rendelkezett, így azoknak, akik ilyen mozgójárművel szerették volna megtenni a következő útjukat, a földet taposva kellett hajtaniuk a járművet ahhoz, hogy elérjék a célállomást. A kormányrész pedig sokkal inkább kapaszkodóként funkcionált, mintsem irányváltó eszközként. Gazdag bicikligyáros bár soha nem vált Drais báróból, ettől függetlenül találmánya Európa szerte elterjedté vált. Magyarországon például a vesszőparipa gúnynevet kapta.

Ha érdekel valakit, hogy miként működhetett ez a valóságban, akkor érdemes meglesni ennek a rövid kis videónak a tartalmát.

Az első biciklis baleset

Sokan az első igazi kerékpár megalkotójának mégis Kirkpatrick Macmillan urat tartják, aki 1839-ben továbbfejlesztve Drais vívmányát pedállal és elfordítható kormányművel is ellátta masináját. Újragondolása valóban hasznosnak bizonyult, de a szerkezet ezúttal sem vált kelendővé. Ebben közrejátszhatott a kerékpár súlya, ami egyes források szerint 26 kilogrammot is nyomhatott, ugyanis az alkatrészek javarészt vasból álltak. Egy korabeli újságcikk szerint az első biciklis baleset is Macmillan járművéhez köthető, miszerint 1842-ben egy úriember elütött egy kislányt és ezért 5 schillinges bírságot róttak rá.

Illusztráció: Thallis Vestergaard

A bringa, amiről hatalmasat lehetett esni

Az 1860-as évek elején Pierre Michaux és Pierre Lallement újabb innovatív megoldással álltak elő. A pedálokat ezúttal az első kerék tengelyéhez illesztették. Ráadásul a külleme is sokat változott, hiszen az első kerék erőátviteli okokból meg lett nagyobbítva.  A velocipédnek keresztelt jármű abszolút nem volt veszélytelen, ugyanis a korabeli utakon sokszor egy-egy kerékpározás hatalmas esésekkel végződött. Ennek ellenére a jármű egyre nagyobb népszerűségnek örvendett és a későbbi technikai finomítgatások sem maradtak el.

Kezd minden a helyére kerülni

Idővel megjelentek a láncos áttétellel és acélüllőkkel felszerelt kerékpárok, majd 1885-ben John Kemp Starley is előrukkolt saját fejlesztésével, ami már elnyerte a lánchajtással működő biztonsági kerékpár elnevezést. A pedál csakugyan ott lett elhelyezve, ahol az a mai helyén is funkcionál, és nem volt ez másképp az nyereggel sem. Mivel a korábbi változatokhoz képest jóval alacsonyabb volt ez a fajta kerékpár, így már közel sem volt olyan veszélyes a közlekedés, mint korábban.  Forgalomba helyezése után nagy sikerre tett szert. Nem csak a férfiak, de a nők körében is népszerűvé vált.

Illusztráció: Thallis Vestergaard

A rázkódást is sikerült kiküszöbölni

Nem sokkal később John Boyd Dunlop feltalálónak köszönhetően 1888-tól megjelentek az úgynevezett pneumatikus, felfújható gumiabroncsok, amik sokat segítettek abban, hogy rázkódás helyett kényelmesebben és biztonságosabban utazhassanak a kerékpárosok a biciklijükön. Dunlop ezzel szerette volna kiküszöbölni, hogy fia kerékpározás közben mély nyomokat hagyjon a gyepen vasabroncsú paripájával, amikkel még a fűcsomókat is kitépte. Először a kerti locsoló gumislagjával próbálkozott, ami vízzel volt megtöltve, ez azonban túl keménynek bizonyult. Később orvosa a felfújható orvosi matracokkal példálózott, ötlete nyomán pedig elkezdte levegővel helyettesíteni a vizet. Hosszas tesztelgetések után megszületett a kerékpárra illeszthető kerékabroncs, majd 1889-ben Belfastban az észak-írországi Queens College Sports hagyományos kerékpárversenyén le is tesztelte azt Willam Hume közreműködésével, aki minden futamot megnyert az új találmánnyal. Ezután Dunlop benyújtotta a szabadalmat, amit később, hosszas hercehurcát követően érvénytelennek minősítettek miután kiderült, hogy Robert W. Thomson, skót mérnök 1845-ben már feltalálta a légabroncsot. Dunlop később létrehozta az első abroncsgyárat. A cég egyre több helyen értékesítette termékeit, a vállalat szépen lassan kinőtte magát, majd világszerte nagy ismertségre tett szert.

Illusztráción íme, valahogy így néz ki a kerékpárok évszázadokon átívelő fejlődése, amit Thallis Vestergaard, dán grafikus készített. A videó linkjén a leírásban még arról is informálódhatunk, hogy éppen melyik év nagy fejlesztéseinél járunk.

És ha valaki a részletekben is szeretne elmerülni, akkor ajánljuk a következő képet, ami szintén a kerékpárok történelmét ábrázolja egy velősebb összeállításban.

 

Borítókép / Illusztráció: Thallis Vestergaard

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet