2018-ban egy kerékpározással kapcsolatos kutatás egyik legfontosabb konklúziója az volt, hogy akkor válna vonzóbbá a bringázás, ha jobb infrastruktúra állna rendelkezésre a bicajosok számára. A második helyen a közlekedők közötti nagyobb együttműködés végzett. Talán ennél szemléletesebben nem is lehetne érzékeltetni, hogy miért van szükség olyan képzésekre, mint a Velo Budapest!, ahol éles körülmények között sajátíthatjuk el a városi kerékpározás fortélyait. Saját bőrünkön tapasztaltuk meg, milyen bemenni a városi darálóba.
Fiatalkorom meghatározó momentuma volt, amikor sok-sok évnyi könyörgés után a szüleim végre megengedték, hogy elhagyjam az utcát egyedül is. Természetesen mindezt bringával tettem – mi mással? –, így a szabadság és a kerékpár szó elválaszthatatlan szinonimáivá váltak egymásnak. Talán tizenkét éves lehettem ekkor és bár imádtam a közlekedés minden formáját, a bringázás szinte kizárólag kerékpárutakon keresztül létezett számomra. A legforgalmasabb helyszíneken még évekkel később is sokszor inkább a járdán közlekedtem.
Aztán, valamikor 17 évesen kezdtem el egyesületben bringázni, ahol addig senkit nem engedtek ki az országútra edzeni a többiekkel, míg a Városligetben vagy a Puskás Ferenc Stadion körül meg nem tanult rendesen kerékpározni.
A bringázás és a magabiztos kerékpározás között hatalmas a különbség.
Azóta szinte sosem járdázok, egyenrangú közlekedőként úszok a forgalomban – és élvezem! A Velo Budapest! képzése ebbe a korba csöppentett kicsit vissza és újra megtapasztalhattam, mennyire fontos a gyakorlati képzés egy kerékpáros számára.
Persze, mielőtt kimentünk volna a forgalomba, itt is kontrollált körülmények között kezdtünk a Műcsarnok melletti parkolóban. A legalapvetőbb bringás skilleket, a helyes fékezést, elindulást, és a hátranézés közbeni egyenes haladást gyakoroltuk a bójákkal kialakított pályán. A megértést nagyban segítette, hogy az éles próba előtt mindig közösen átbeszéltük, hogy a következő feladatoknak mi a gyakorlati haszna a hétköznapi kerékpáros közlekedésben.
Az egyik leghasznosabb feladat az volt, amikor hátranézés közben hangosan le kellett olvasni, hogy Jani milyen számot mutatott mögöttünk. Ezzel azt gyakoroltuk, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is, miközben hátratekintünk. Az, hogy biztonságosan hátra tudunk nézni és tisztában vagyunk a mögöttünk lévő eseményekkel, gyakorlatilag a kerékpáros közlekedés kvintesszenciája.
A képzés vezetőjén, Árva Janin látszik, hogy nem ma kezdte: lendületesen, közérthetően, a tanonc bringásokat aktívan bevonva ismerteti a legfontosabb szabályokat. Jani még a 2000-res években gondolt először arra, hogy az autósiskolák mintájára bringasulit nyisson, de végül csak 2017-ben kezdett el alaposan foglalkozni a témával és alapította meg 2018-ban a Velo Budapest!-et. Ahhoz, hogy szakmailag felkészült, objektív, nyugat-európai színvonalú képzéseket nyújthasson, Londonba utazott és tanári diplomái mellé elvégzett egy városi bringázás oktatói képzést, valamint utánajárt számos más ország bringás oktatásainak is. Ezekből, és saját tapasztalataiból rakta össze a Budapestre adaptált tananyagot.
Az alapok elsajátítása után kimegyünk a forgalomba, és Jani tipikusan bringásokra leselkedő veszélyeket tartogató gócpontokba visz minket. Így derül ki élesben, hogy gépjárművek számára egyirányú, de bringásoknak kétirányúsított utcákban hogy érdemes közlekedni, mi a jobbkéz-szabály, és hogy lehet a legbiztonságosabban balra kanyarodni kerékpárral. A kezdő briefing után mindenki egyesével hajtja végre a megbeszélt szituációt, amit aztán közösen elemeztünk ki, így mindenki azonnal tanulhatott belőle.
A képzés utolsó fázisban jött a kedvencem, sok bringás rettegett útvonala, a Rákóczi út. Na, itt aztán mindent alkalmazhattunk élesben, amit korábban tanultunk: helyes sávváltás, hátranézés, elindulás, megállás, autók közötti manőverezés. A Rákóczi egy kétszer három sávos út, amin olyan buszsávokat jelöltek ki, ahol tilos kerékpározni. Nem csoda, hiszen Budapest talán legforgalmasabb buszsávjairól van szó, egy lassú kerékpáros akár több száz embert is feltartana.
Ennek ellenére sok bringás így is a buszsávot választja, mivel az eggyel beljebb lévő sáv szélén az autók és a buszok között kellene egyensúlyozniuk. Jani szerint ilyen helyzetekben a legjobb megoldás, ha igyekszünk elfoglalni a forgalmi sáv középső részét. Így valószínűleg kevesebb embert tartunk fel mint a buszsávban és sokkal nagyobb biztonságban tekerhetünk, mert a gépjárművezetők rá lesznek kényszerülve arra, hogy sávváltással előzzenek meg minket, bringásokat.
Városban bringázni egyáltalán nem vészes, de a szabályok ismerete önmagában nem elég ahhoz, hogy magabiztos közlekedőkké váljunk. A jó kerékpárkezelés, az éles helyzetekben való gyakorlás mind-mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy ügyes közlekedőkké váljunk. Megéri belefektetni ezt a kis energiát, mert a jutalmunk stresszmentes, határtalan szabadság lesz. Erről a Rákóczin tucatjával leelőzött autósok biztosan tudnának mesélni…
