A 2018-as phjongcshangi téli olimpia sok szempontból is emlékezetes marad számunkra. A 16 napos megmérettetés vitán kívül legnagyobb pillanata Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Burján Csaba és Knoch Viktor aranyérme volt a férfi rövidpályás gyorskorcsolyázók 5000 méteres váltójában. Magyar válogatott a téli olimpia 38 éves történelmében sohasem szerzett korábban még aranyérmet. De hogy kapcsolódik mindez a bringázáshoz?
Hazánk sportolói iránt érzett tiszteleten kívül biztosan felmerül benned a kérdés, hogy miért írunk róluk, hiszen a téli olimpiának semmi köze a bringásokhoz. Éld át újra az első téli olimpiai arany megszületését magyar kommentárral, aztán engedd meg, hogy ezen a véleményen némiképp árnyaljunk.
A téli olimpián ugyanis számos olyan versenyszámot találhatunk (arányaival jóval többet, mint a nyárin), amelyben kulcsfontosságú az aerodinamika – csakúgy mint a kerékpársportban. A gyorskorcsolyázókon kívül említhetjük a bobot (helyesebben szánkó és szkeleton) és a sí számokat is. Utóbbinak köszönhetjük ma már minden bringás cucc ősanyagát, a lycrát, de az országúti kerékpáros időfutamokon használt pozíció is síugrók technikáját utánozza. A technológia újítások oda-vissza pattognak, hiszen a szkeleton számban kapott hideget-meleget Nagy-Britannia csapata, amiért a Team Sky tavalyi Touron használt egybemezéhez hasonló ruhával értek el kiemelkedő eredményeket. A női számot meg is nyerték, a férfiaknál viszont „csak” a harmadik helyig jutottak.
Közös terep
Alpe d’Huez, Morzine Avoriaz, Galibier – legendás hegyek, amik nyáron a kerékpárosoknak, télen a síelőknek jelentik a nirvánát. A sífutás ráadásul számos elemében hasonlít az országúti mezőnyversenyek forgatókönyvéhez. A szél és maga a szélárnyék kulcsszerepet játszik a futamok során, és gyakran dönt a győzelem sorsáról a hegymenet, vagy egy-egy jól kivitelezett sprint. Tyler Hamilton, és a korábbi Tour de France győztes Greg LeMond is síelésről váltott kerékpárra, csakúgy mint napjaink feltörekvő időfutam specialistája, a 2017-es Tour de France-on szakaszt nyerő Primož Roglič.
A cikket keretbe foglalva bőven van átjárás a gyorskorcsolya és a (pálya)kerékpározás között is. Hasonló, rövid pálya, robbanékonyság és ügyes technika kell mindkét sportághoz. Clara Hughes egyike azon kevés sportolóknak aki a nyári és a téli olimpiai játékokon is érmet tudott szerezni. Karrierje első felében remek időfutammenőnek számított, 18-szor nyert hazája nemzeti bajnokságain aranyérmet, a ’96-os atlantai nyári olimpiai játékokon a mezőny és az időfutam számban is bronzérmet szerzett. Később gyorskorcsolyában egészen az aranyéremig jutott (2006, Torinó, 5000m).
Eric Heiden fordított karriert járt be, gyorskorcsolyázásban meg sem állt öt aranyéremig (1980, Lake Placid). Alig pár évvel később, 1985-ben már a Giro d’Italián indult, egy évvel később a Tour de France-on is részt vett országúti kerékpárversenyzőként.
Néhány évvel ezelőtt rekorder pályasprinterünk, Szalontay Sándor is próbálkozott gyorskorcsolyázással a felkészülési időszakában, Válóczi Boglárka pedig sikeres gyorskorcsolyázóként váltott országúti- és pályakerékpárra.
Címlapfotó: illusztráció (Wikimedia Commons)
Megemlíthető itt Szabolcsi Szilvi is, aki gyorskorcsolyázóként kezdte karrierjét, majd az eddigi legeredményesebb női kerékpáros lett; pályakerékpárosként kétszeres európa bajnok, többszörös európa bajnoki dobogós helyezett, s 2000-ben a Sydney-i olimpián női sprintben 5. helyen végzett.
Köszi Ádám a kiegészítést! Én bevallom ezt nem is tudtam, hogy Szilvi is gyorskorisként kezdte. Tök jó!