Ami egykoron unalom- és fagyűző hóbort volt, az mára tízezreket megmozgató sporteseménnyé vált. Mi az a cyclocross és mi köze hozzá a templomoknak?

A 19. század végén már egyértelmű volt, hogy a kerékpárversenyzés tömegeket tud megmozgatni. Ugyan még nem léteztek a nagy háromhetes körversenyek, de már kialakulóban voltak az egynapos klasszikusok és ezreket mozgattak meg a pályaversenyek is. A növekvő népszerűség ellenére a kerékpársport továbbra is szezonális sport maradt, a pályaversenyeket gyakorta fedetlen pályán tartották, így megmutatkozott az igény a téli versenyekre is.

Hirdetés
Cyclocross verseny Baszkföldön 1947-ben / Fotó: Vicente Martín – Wikimedia Commons

Nem csak a kerékpársport korai rajongói, hanem a versenyzők is szerették volna, ha izgalmasabb lenne a holtszezon, így a századfordulón különleges versenyek kezdtek elterjedni a bringások között. A kerékpárosok – csakhogy feldobják a téli, sokszor kegyetlenül hideg és monoton tekerések hangulatát – települések között küzdöttek egymással. Ebben még nincs is semmi különlegesség, a táblahajrát mindenki ismeri, de tettek egy kis csavart az egészbe.

A cél nem a település határában volt, hanem a legközelebbi templomnál, hiszen a tornyokat általában jó messziről is lehetett látni. Ja, és a legfontosabb: a cél eléréséhez bármilyen útvonalat lehetett választani, így a bringások erdőgazdaságokon, farmokon át vágtattak a győzelemért. Kreatív útvonalválasztással egyre ügyesebbek lettek a kerékpárosok, ráadásul a gyakran átfagyott végtagok is új erőre kaptak a kisebb patakok, kerítések átugrása közben.

A legelfogadottabb vélekedés szerint ezek a templomtorony versenyeknek is hívott viadalok a mai cyclocross (cx) futamok ősei. Az első hivatalos cyclocross nemzeti bajnokságot 1902-ben Franciaországban rendezték. Érdekesség, hogy az új szakág felemelkedésében az a Géo Lefèvre is segédkezett, aki egy évvel később a Tour de France szellemi atyja is lett.

A korai cyclocross futamok inkább hasonlítottak túlélőversenyekre, így a közönség csodájára járt az árkon-bokron küzdő kerékpárosok küzdelmeinek. A sportolók körében is népszerű lett, a nyolcadik, 1910-es Tour de France győztese, Octave Lapize egyenesen azt nyilatkozta, hogy győzelmében nagy szerepet játszott a téli crossozás. A 20. század első harmadára egész Európában elterjedt a cyclocross, 1950-ben már hivatalos világbajnokságot is rendeztek.

Mi a cyclocross ma?

A világbajnokság mellett hivatalos világkupa sorozatot is csinált a UCI, jellemzően 5-10 állomással, gyakran már tengerentúli eseményekkel. A templomtornyok közötti bukdácsolást felváltották a körpályás versenyek, az elit férfiak számára egy órában limitálták a küzdelmek hosszát. Megjelentek a mesterséges akadályok: a homokágy, a lépcsők vagy a kisebb palánkok megtartották a cx eredeti szellemét, viszont a körpályás formátum könnyebben követhetővé tette a szakágat a nézők számára is.

A sport a hagyományos bringás nemzeteknél a legnépszerűbb, de ezek közül kiemelkedik Belgium, ahol tízezrek gyűlnek össze a pályák környékén. A 2012-es világbajnokságot náluk rendezték, közel hetvenezren szurkoltak a versenyzőknek. A futamokon szól a zene, fő a forralt bor és a virsli, igazi bulihangulat uralkodik.

És ez a cyclo-cross esszenciája. Nem kell hozzá létesítmény, elég egy nagyobb park egy dombbal, néhány karó által kijelölt pálya, pár átugrandó palánk, és már mehet is a buli.

Magyarországon több helyen is tartanak közös cyclocross edzéseket, versenyeket. Budapesten népszerű a zuglói Postás pálya, a Városliget, a kőbányai BringaPark és a Hajógyári-sziget, vagy a Kamaraerdő i is. Kiskunhalas mellett kedvelt cx-játszótér a Sós-tó parkja, de rendeztek már versenyt a Gyulai Várban és annak környékén is. A helyszíneknek tényleg csak a kreativitás szab határt. A 2018/2019-es szezonban kilenc futamos Magyar kupát rendeznek, január 13-án Miskolcon lesz az Országos Bajnokság.

Milyen bringákkal versenyeznek?

Manapság már elengedhetetlen a cyclocross bringa, gyakran az amatőr versenyeken is csak ilyen kerékpárral engednek rajthoz állni. Ezek a biciklik nagyon hasonlítanak az országútikra, de kicsit más a vázgeometriájuk, terepgumikat szerelnek rájuk és kanti vagy tárcsafék lassítja őket a gyakran nagy sár miatt. Ezek a bringák könnyen átalakíthatóak többfunkciós célgépekké. A Merida cyclocross kerékpárja, a Mission CX például sárvédővel is felszerelhető, így a hétvégén kőkemény versenygép néhány módosítással kényelmes munkábajárós vagy országúti edzőbringa is lehet.


Merida Mission CX 8000-E

A jó bringa mellett természetesen elengedhetetlen a jó minőségű téli ruházat is. Aki komolyan bringázik, az az évek során már biztosan összeállította magának a megfelelő téli szettet, de a cyclocrossnál nem árt néhány dologból kicsit komolyabbat beszerezni. Például országúton még oké lehet a nyári cipő + téli kamásli kombó, de nincs olyan kamásli, ami sokáig bírná a ki-be lépkedést a pedálból. Erre jó megoldás lehet egy téli cipő, ami kamásli nélkül is melegen tartja a lábat és a bokát.

Northwave téli bringás cipő és kesztyű az igazán kemény hidegekre

Ugyanígy megfelelhet az általánosabb bringázások során az egyszerű síkesztyű, de trükkös terepen rengeteget számíthat, ha egy vékonyabb, de jobb hőtartó képességgel rendelkező kesztyűvel jobban tudjuk érezni a bringát.

Most akkor ez egy komoly sportág, vagy a kerékpársport cirkusza?

Nézőpont és hozzáállás kérdése. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy felnőni képtelen nők és férfiak homokoznak, miközben biciklit cipelnek a hátukon, de igazságtalan dolog lenne ennyivel lerendezni az egészet. A cyclocross futamok túlnyomó többségén bárki elindulhat, a szabályok gyakran elég lazák, aki tényleg csak a sár és a kihívás miatt indulna el, sokszor akár montival is rajthoz állhat. Amatőröknek nem csak az általában jobb nézőszám miatt ideális a cyclocross, de a terep és az akadályok miatt akkor is folyamatos marad az akció, ha esetleg nem bírja az iramot az elejével. A győzelemért viszont általában kőkemény sportolók (főleg országútisok és montisok), speciális kerékpárokkal küzdenek egymással.

Mivel a cyclocross főként a holtszezon formahanyatlását hivatott áthidalni, alig pár tucat specialista van a világon (főként Belgiumban és Hollandiában), de közülük is sokan áttérnek országútra. Elég csak Zdeněk Štybart említeni, aki többszörös cyclocross világbajnok, de 2011-ben a Quick-Stephez szerződött, és azóta már kétszer volt második a Párizs-Roubaix klasszikuson. A 2018-as cx világbajnok Wout Van Aert idén szintén remek országúti szezont futott, a klasszikus versenyeken nyújtott emlékezetes akciói mellett megnyerte a Dán Körversenyt.

Itthon jelenleg specialistának Búr Zsoltot érdemes kiemelni, aki amellett, hogy utánpótláskorúakat edz, 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban is rajt-cél győzelmet aratott a cyclocross országos bajnokságon. Szintén nagy név Buruczki Szilárd is, aki monti mellett mindig szakított időt a crossozásra. Csajoknál Benkó Barbi az abszolút favorit, nem kevesebb mint nyolc cx ob-t nyert már, aki a többiekhez hasonlóan a montis főszezont egészíti ki a cyclocrosszal.

Úton van az utánpótlás is, a Vas-testvérek 2017-ben Belgiumban töltötték a karácsonyi szünetet (és ez így lesz idén is), hogy a világ legszínvonalasabb cyclocross versenyein indulhassanak el. Feltörekvő tehetség Fetter Erik és Buzsáki Virág is, akikből a közeljövő nagy kerékpárosai lehetnek.

A cikket a Merida támogatta.

Hirdetés
Itt olyan írásokat olvashatsz, amelyek a Flowcycle többi cikkeihez hasonlóan érdekesek és hasznosak, de elkészítésüket egy külső cég támogatta.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet