Ha egy ember a biciklijén ül, mindenféle gondolatok jutnak az eszébe. Egyszerűen az a nyugodt környezet, amit a biciklizés ad, érdekes dolgokat hoz elő belőlünk. Vajon mi a kapcsolat a fegyverkultúra és a bringázás között?
Véleményem szerint rengetegen tévhitben vannak a fegyverekkel kapcsolatban. Még mindig fenn áll az a sztereotípia, hogy fegyver=erőszak/halál. Pedig ez nagyrészt nem igaz, sőt sok esetben ennek a komplett ellentettjét vehetjük észre. A fegyverek használata a sportban például inkább egy közösségről szól, mintsem egyfajta agresszivitásról. Nem véletlenül létezik az a kifejezés, hogy fegyverkultúra.
Ilyenkor nyilván arról a közösségről beszélünk, amelynek tagjait a fegyverek iránti szeretet köti össze. Nem kell ezt túlgondolnunk, más sportágaknak is kialakult a maga kultúrája, mint a gördeszkás vagy a biciklis kultúra. Ott a fegyver helyett a kerékpár és a gördeszka az eszköz, amit mindenki imád.
Szinte mindenki tagja egy vagy több ilyen közösségnek, kultúrának és ezért nem elítélendő, ha valaki a fegyverekkel van így. És igen: ott van az a pont, hogy ezek a pisztolyok és puskák nem azért lettek feltalálva, hogy embereket hozzanak össze, sőt… De attól hogy valaminek a múltja nem túl fényes, attól még lehet jó eszköz belőle.
Én személy szerint teljes mértékben amellett foglalok állast, hogy a fegyverkultúrának jobban elfogadottabbnak kéne lennie a társadalomban. És épp ezért nehéz egy olyan filmről véleményt formálni, ami alapvetően tetszett, de teljes mértékben ellentmond az érveimnek.
A fegyvertelen katona egy igaz történeten alapuló film, ami Desmond Doss életét mutatja be. Egy olyan ember életét, aki egyes források szerint 75, mások szerint 100 ember életét mentette meg a II. világháborúban anélkül, hogy akár egyetlen embert is ölt volna. Ez így alaptörténetnek korrektül hangzik – egyelőre. De van az a kis plusz adalék a filmben, ami első hallásra a legtöbbeknek hihetetlennek tűnik. Desmond sem a kiképzőtáborban sem a háborúban nem nyúl fegyverhez.
Ez természetesen nem maradhat következmények nélkül. Egy ideig még csak gyávának nézik, de egy idő után parancsmegtagadás miatt szóba jön a börtönbüntetés is. És aztán végül mégis elmehet a háborúba, hogy megvalósítsa célját: azt, hogy fegyver nélkül mentsen embereket.
Itt már nyilván mindenkinek feltűnt, hogy mi is a probléma ezzel.
Egy fegyver önmagában nem veszélyes, csak ha rossz célra használják.
Épp ezért attól, hogy valaki fegyvert fog, még nem feltétlenül öl. A film zseniálisan kezeli ezt a dilemmát.
Desmondról kiderül, hogy a múltja miatt nem fog fegyvert, nem az eszköz miatt. És épp ezért a film lényege nem is a fegyverek körül forog. Desmond kiállt amellett ,amiben hitt és végül sikerre jutott.
Ez a film nagyon jó és ez egyértelműen Mel Gibson zseniális rendezésének és Andrew Garfield meglepően jó alakításának köszönhető. Emellett Hugo Weaving és Rachel Griffiths is remekül hozzák a szülők szerepét. Aki egy kicsit gyengébb alakítást hozott, mint a többi színész az Teresa Palmer volt, de nem kapott annyira kidolgozott karaktert, tehát ez nem zavaró.
Összességében ez a film nincs az érveim mellett, de ellenük se. Inkább a hit kérdése merül fel az emberben amikor nézi: vajon érdemes-e a végsőkig kiállnunk amellett, amiben hiszünk, vagy léteznek olyan szituációk, amikor mindent félre kell tennünk?
Adatlap:
Hacksaw ridge – 2 óra 9 perces filmdráma/történelmi fikció – 2016
Rendezte: Mel Gibson
Írta: Robert Schenkkan és Andrew Knight
Főszereplők:
Andrew Garfield
Sam Worthington
Luke Bracey
Teresa Palmer
Hugo Weaving
Rachel Griffiths
Vince Vaughn
