Amikor az idő nem engedi a kétkeréken való kikapcsolódást, akkor érdemes megnézni egy jó filmet. Hoztunk is nektek néhány igazán jó bringás filmet, amelyek filmtörténeti szempontból sem utolsók.
Vittorio de Sica: Biciklitolvajok (1948)
A filmtörténet egyik legmaradandóbb alkotása, amely már önmagában árulkodó. Az olasz neorealizmus impozáns filmje, amely a hétköznapi kisember drámáját helyezi előtérbe. A második világháború után 3 évvel keletkezett alkotás, mindenféle ideológiai nyomástól elfordulva, az emberi lélek érzékenységének bemutatását tűzte ki fő feladatának. Az operatőri munka is maximálisan naturalista, a lehető leghitelesebben szeretné elénk tárni a háború utáni olasz valóságot. A film főhőse Antonio, aki sok idő után végre munkát szerez magának, azonban az első munkanapján valaki ellopja a kerékpárját. Antonio mindent megtesz, hogy felkutassa a tolvajt, hiszen ez a bicikli legfőbb munkaeszköze. Vittorio de Sica filmje nem egy fordulatos eseménydús történet, sokkal több annál mintsem szövevényes szálak között bóklásszon a néző. Emberi sorsok, erkölcsi dilemmák és fájdalmas mély érzések tárulnak elénk a filmvásznon.
Pierre Godeau: Raoul Taburin (2018)
Franciaország imádja a kerékpárokat. Ebben az országban kacskaringóznak a legszebb kerékpáros utak és ne feledkezzünk meg a világ leghíresebb kerékpár versenyéről, a Tour de France-ról sem. Nem csoda tehát, ha Jean- Jacques Sempé gyermekrajz illusztrátort is megihlette ez a hihetetlen francia lelkesedés a kerékpárok iránt. Az ő képregényének filmes adaptációja a Raoul Taburin. A főhősünk Raoul Taburin a köztiszteletben álló kerékpárjavító mester, akinek annyira elismerik a munkáját, „hogy már a biciklit is Taburin-nek hívják”, azonban van egy hatalmas titka. Nem tud kerékpározni. Ez azonban nem is derül ki, amíg egy fotós nem érkezik Saint Céronba, akinek feltett szándéka lencsevégre kapni a kerékpározó Taburint. Bár a film egésze komikus, felveti a kérdést, leélhetünk-e egy teljes életet egy titokkal a lelkünkben, és milyen eszközökkel tudunk túljutni a szorongásainkon. Ezekre a kérdésekre keresi a választ kisvárosi főhősünk, Pierre Godeau filmjében. A francia filmművészetben egyébként egyáltalán nem ritka, hogy a biciklit a gondtalan fiatalság szimbólumának bélyegezték. Amíg az olasz neorealizmusban, a kerékpár az életben maradásnak, és az élni akarásnak a szimbóluma, addig a franciák ennél könnyedebb értelmet keresnek a kerékpározásban. A francia újhullám, csinos és elegáns főhősei, Traffaut és Godard bohém fiataljai, mindig két keréken száguldoztak. Napjaink középkorú francia főhősei pedig az élet értelmét keresik két keréken. Az idő múlásával a francia filmművészet fiataljai is megöregednek, és a filmekben megjelenő kerékpárok is inkább csak egy édes nosztalgia maradványai lesznek.
Philippe Le Guay: Moliére két keréken (2013)
„Több tiszteletet Moliérnek!” Hangzik fel az erőteljes mondat a filmben. Az előbb említett gondolatom ebben a műben testesül meg. A két középkorú színész sok év után találkozik. Az önkéntes száműzetésbe vonult Serge-t felkeresi barátja az ünnepelt TV sztár, Gauthier Valence, hogy vegyen részt legújabb projektjében Moliére klasszikusában, a Mizantrópban és játssza el Alceste szerepét. Bepillanthatást nyerhetünk, hogyan készül el egy színházi produkció, hogy milyen nehézségek által jutunk el a jó értelemben vett katarzisig. Annyit bizonyosan tudhatunk, hogy a Mizantróp már ott elkezdődött, ahol a két férfi találkozott egymással, hiszen a szereplők annyira felveszik a dráma karaktereit, hogy már szinte el sem lehet választani őket egymástól. Aki egy ízig-vérig versengős kerékpáros francia filmet szeretne látni, annak nem ajánlom, hiszen ez nem arról szól, ez önmagában egy keserédes komédia, amely sokkal jobban tükrözi a valóságot, mint hinnénk.
Bacsó Péter: Szerelmes biciklisták (1965)
Végezetül pedig következzen egy igazi magyar filmtörténeti klasszikus, Bacsó Péter rendezésében. Balaton, csinos lányok, na meg az elengedhetetlen bicikli túra. Igen, nem csak a franciák számára nemzeti jelkép a bicikli, a rendszerváltás előtti magyar fiatalság szimbóluma is volt. Ez a film a magyarországi beatkorszaknak állít maradandó emléket. Nem kisebb beat zenészek feltűnésével a filmben, mint az Illés zenekar, vagy Cseh Tamás. Nagy gondolatok, szerelmek, szabadság, és a vége láthatatlan út keresése jelenik meg a filmben, Albert és András tolmácsolásában. A két fiatal ugyanazon lányba lesz szerelmes. Párhuzamba állíthatnánk a francia újhullám kitűnő darabjával a Jules és Jim-mel. Hiszen a hatvanas évek értelmiségi fiataljait három dolog érdekelte igazán, és ez nemzeteket átívelő ideológiai hullám volt: a szerelem, és annak minden aspektusa. A szabadság és határainak kiaknázása, valamint önmaguk megtalálása. „Ide figyeljetek balfácánok, a bicikli nálunk világnézet! Ott állunk meg és oda megyünk, ahová akarunk. Nem kell vonatjegy, nem kell benzin, nem kell megalázni magunkat, mint az autóstoppolók. Azon kívül, olyan dolgot érzünk, fiacskáim, amit te még sose: a teljesítmény örömét! Világos?”
.
