A városi bringázás oktatásáról előző cikkünkben készítettünk egy átfogó bemutatást, itt az ideje, hogy megnézzünk közelebbről egy nagyon jól működő rendszert, a brit modellt, azon belül is a londoni bringaoktatást!
Angliában, egészen pontosan Londonban a szabadidős célú kerékpározás kezdete és az első kerékpáros szövetségek megalakulása az 1800-as évek végére tehető – valószínű, hogy ekkortól datálhatók az első bringás oktatások is. Azonban, ahogy Nyugat-Európa több országában is, az 1980-as évektől induló bringás boom után, kiváltképp az ezredforduló környékén kezdtek igazán felpörögni az események az Egyesült Királyságban is. A politika ekkor tett konkrét célokat és számokat az asztalra, melyeknek része volt a kerékpározás, mint közlekedési mód népszerűsítése az alanyi jogon járó oktatással egyetemben.
Az első magán bringasulit a London School of Cyclinget Patrick Field alapította 1992-ben, amit aztán több tucat kerékpáros oktatással foglalkozó cég követett – köszönhetően az addigra körvonalazódó állami szerepvállalásnak.
Londonban ugyanis a BKK ottani megfelelője, a Transport for London (TfL) 100%-os támogatásával vehet részt bárki egy bringás oktatáson – ingyen!
Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy az ember megadja az irányítószámát egy honlapon, ami a kerületben működő bringaoktatást listázza, tetszőlegesen kiválaszt egy bringasulit, majd előre egyeztetett időpontban és helyszínen találkozik az oktatójával, aki igény szerint akár extra kerékpárral érkezik a helyszínre, amennyiben a tanulni vágyónak még nincs sajátja. A TfL-t pedig a Közlekedési Minisztérium, azaz az állam finanszírozza, vagyis Angliában alanyi jogon jár a kerékpáros képzés minden angol állampolgár/angliai lakcímmel rendelkező számára! A háttérben az a holisztikus szemlélet áll, miszerint a közlekedési minisztérium célja a hatékony, kényelmes és biztonságos közlekedés, függetlenül attól, hogy az ember gyalogosan, metróval, kerékpárral vagy éppen autóval közlekedik London utcáin.
Mivel államilag finanszírozott képzésekről van szó, érthető, hogy az oktatás minőségére, az oktatott tananyagra rendkívül odafigyelnek. Közel 20 éve kezdtek átfogó tananyagtervezésbe az angol kerékpáros szövetségek, kerékpáros klubok és közlekedésbiztonsági szakemberek. 2005 óta Bikeability néven iskolásoknak szóló képzésük van (ilyesmi itthon a Bringaakadémia program), illetve több mint 20 szakmai szervezettel együtt kidolgoztak egy Nemzeti Bringás Sztenderdet (National Standard), amire az összes képzés alapul. A tananyag a bringa technikai kezelésétől kezdve a kanyarodás, irányjelzés, lakatolás témáin keresztül a többsávos utak, körforgalmak használata, útvonaltervezés témakörein át a veszélyforrások kiszűréséig nagyjából mindent lefed, amire egy hobbi vagy városi kerékpárosnak szüksége lehet. Az oktatások fő célcsoportja a kisiskolás korosztály, ám a különböző kulturális háttérrel Angliába érkezők miatt a felnőttoktatás is jelentős hányadát teszi ki a mára kb. 50 kerékpáros oktatással foglalkozó cég oktatásainak Londonban.
A tavaly átdolgozott Bikeability rendszer háromlépcsős képzésének első szintje a résztvevőket a bringás technikák fejlesztésével bátorítja a lakóhelyük környéki forgalomtól elzárt területeken való kerékpározásra. A második szint (alapvetően 10-12 éves gyerekek számára) már a kerékpárral iskolába járás gyakorlati elemeire fókuszál: a kis forgalmú utcákban előforduló forgalmi helyzetekre (elindulás-megállás, irányjelzés, szemkontaktus, jobbra kanyarodás stb.) készíti fel a résztvevőket, míg az utolsó, harmadik etap a bonyolultabb útszakaszokon előforduló nehézségeket gyakoroltatja (sávváltás, balkanyar, körforgalmak stb.). Érdekes, hogy a lakatolás pl. csak opcionális témakör az oktatás végén. Hát, nem éppen budapesti környezetre adaptált tananyag…
Eddig közel 2 millió (!) ember részesült az oktatásokban, s az utóbbi években a képzések tematikája is bővült: az oktatók képzésén és akkreditálásán kívül megjelentek a gépjárművezetők számára tartott érzékenyítő képzések, a tehergépjármű-vezetők számára tartott kötelező bringás oktatások, a fogyatékkal élők oktatása, az átlag bringás számára hasznos alapfokú kerékpárszerelői oktatások vagy éppen a „hogyan tervezz kerékpáros túrát” workshopok.
Itthon, bár kimondott állami és önkormányzati feladat is a közlekedésben résztvevők oktatása, jelenleg kevés bringázást oktató iskola van. A kerékpározás államilag finanszírozott népszerűsítése azonban mostanában szerencsére ismét napirenden van, egyre több a közlekedésben résztvevők békés együtt-közlekedésére tett kísérlet és kampány, és a budapesti közlekedésben is megjelent a fent említett holisztikus szemlélet. De azért még van mit tanultunk a hanyatló nyugattól, a közel 30 éves lemaradásunkat jó lenne mihamarabb behozni.
A cikk írója Árva János, a Velo Budapest! alapítója, ami Magyarországon az első kifejezetten felnőtteknek szánt bringasuli.
