Ezúttal két olaszországi versenyen és a magyar bajnokságokon kellett helyt állnia a Kontent-DKSI versenyzőjének.

Hirdetés

Múlt hétvégén Olaszországba mentünk, ahol két verseny is várt ránk. Elsőként egy esti kritérium, ami elég izgalmas volt. Lehetett tanulni, ügyesedni, milyen rossz látási viszonyok közt 50 km/h felett hajtani egy 3 kilométeres körpályán. Sikerült bekerülnöm egy 18 fős szökésbe, el is mentünk hamar, volt 1 perc körüli előnyünk olyan 10 kili után, de aztán sajnos egy baleset miatt meg kellett állnunk. Kétszer. Húsz percre. Levettek a távból meg az előnyünkből, persze hátul mindenki kimatekozta a kivilágított célegyenesben, hogy majd kinek kell előre állni, ha újra elindulunk. Felértek, majd a sprintben 14. lettem. Lökdösődésben, felvezetés nélkül főleg az olaszok közt ez volt a legtöbb, amit ki tudtam hozni.

Másnap 180 kilométeres mezőnyverseny. Meleg, hegyek, és lószparádé. Nem is értem hogyan bírják ezt, minden kontroll nélkül 180 kilin keresztül lószolgatták egymást a csapatok. Már nem emlékszem, hányadik csoportban voltam, talán 20-an lehettek elől, de nem éreztem jól magam. Kis megfázás, meleg, meg hasonlók, így végül úgy döntöttem, nem fogok a harmincvalahanyadik helyért szenvedni, szóval kiálltam 10 km-rel a vége előtt. Tekintve, hogy az OB célverseny, nem akartam súlyosbítani a rosszullétet pár nappal előtte.

Szerdán lement az érettségi, több kevesebb sikerrel (valójában már az angol-matek duplámmal a közép szóbeliken csak át kellett mennem, nem befolyásolták a pontjaim) 455 pontom lesz a felvételin.

Jött a péntek, előtte már leutaztam Debrecenbe, gurulni a Pinarelloval, meg hogy ne kelljen a verseny előtt közvetlenül utaznom. Jól ment a bemelegítés, de valahogy nem éreztem 100%-osan magam. Indulás után próbáltam maxot menni, a kör nagy részében végig 50 km/h-s sebesség körül hajtottam, csak a pofaszeles részeken voltam kicsit lassabb.

Beértem, 48,5-ös átlag, és vártuk a Pelikán Janit, aki végül 8 másodperccel hajtott jobb időt nálam. Bosszantó, mert nagy szó lett volna első éves U23-asként elit bajnokságot nyerni, főleg Jani ellen, mert ő valóban egy nagyon komoly ellenfél. Még inkább bosszantó, hogy bennem volt a győzelem, hiszen a kanyarvételeken, a rajtban, a hajrában, nem tudtam mindent kiadni, fejben nem voltam teljesen ott. Eléggé levert ez a második hely, nem volt sok kedvem rajthoz állni vasárnap.

Itt már U23-ban indultam, azt a trikót még tudnám is hordani, ezért meg akartam nyerni.  Érdekes volt, hogy a mezőnyből bárkit elengedtek addig a pillanatig, amíg vagy Pelikán vagy én nem mentünk rá. A mi akcióinkat természetesen már senki nem hagyta szó nélkül. A csapat nagyot dolgozott értem, igyekeztünk kontrollálni, majd a végén a mezőnyhajrával felértünk a korábban elszökő Pelikán-Lovász-Dér hármasra, és így jöttem be abszolút harmadiknak.

Nem tartom fairnek, ami elől folyt, Janinak nem vezetett egyikük sem, de ez engem (idén legalábbis még) nem érintett. Ha akartam se tudtam volna az elit eredménybe az U23-as nevezéssel beleszólni.

Fotók: Vígh Attila és MER SE/Nagy Mihály

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet