Immáron hétszáz fősre hízott Strava közösségünk tagjai között gyakran szembesülünk a bringás gasztroturizmussal. Az ilyen célú tekerések kiemelik a bringázás egyik esszenciáját: a kellemest a kellemessel (és a hasznossal).
Amikor elmész TiszacsegéreKorhelyhalászlé- ért. Mert finom!
Kockás terítő, autentikus tálalás, olyan színű halászlé, ami miatt kedvünk lenne megnyalni a képernyőt. Péternek köszönhetően most már te is tudni fogod, hol lehet jó halászlevet kapni a Tisza-tón túl.
Fizikai fájdalom a fáradtságtól
Budapest-Visegrád, egész napos lobogás, majd tetszés szerint az életért könyörgés a Szentendrei/Nánási úton. Aki Budapesten él és csak alkalmanként megy ki közös edzésre a többiekkel, annak ez egy teljesen általános program. Mi mást választhatott volna Judit, ha már alapból is fáradt volt, nem? Mi bringások már csak ilyen paradoxonokban élünk: a fáradtságot néha fáradtsággal lehet elűzni.
Ilk nagyon éli az életbölcseleteket (is)
Ilk egy 1230 fős település az ország északkeleti csücskében. Ez még önmagában nem lenne különösebben érdekes, de Szabi 170 kilométeres tekerésének (és fotóinak) köszönhetően kapunk némi ízelítőt a kelet-magyarországi régió gyöngyszemeiből.
Külföldi hal
83 km, 1600 méter szint…Nem tűnik egy könnyű menetnek, de ha edzőtábor van Olaszországban, akkor nincs mese, ki kell használni a kint töltött napokat. A megfelelő motiváció érdekében Józsefék is beiktattak egy halas ebédet. Arról fogalmunk sincs, hogy miért csak a 7 decis sörről készült kép ?.
Címlapfotó: Jánoki Ádám / Strava
Szeretnél te is bekerülni a következő összeállításunkba? Csatlakozz az egyik legdinamikusabban növekvő Strava közösségéhez! Ide kattintva kiderítheted, hogyan növelheted az esélyeidet, hogy a következő híradóba téged is beválasszunk!
