Tanulságos látleletet kaphatunk a magyar közlekedési morálról a BRFK decemberi akciójából, amiben jelöletlen járőrautókból vadásznak a szabálytalankodókra és mindezt videón is rögzítik. Az akcióról a Totalcar jelentetett meg videós riportot, amelyben (többek között) egy kerékpáros futár is átslisszol a piros lámpán. Az ezzel kapcsolatos véleményeket olvasva még mindig úgy látom, hogy elég komolyan van hová fejlődnünk. Több irányba is.

Hirdetés

Ugyan a kommentmezőben elég sokan egyetértenek az akcióval, van két jól elkülöníthető oldal a biciklis büntetésével kapcsolatban. Vannak, akik szerint a bringásoknál teljesen alap a piros lámpán átmenés, a másik oldal pedig a rendőröket tartja erkölcstelennek, amiért (annyira) megbüntették a kerékpárost.

Ugyan nem szabad túl messzemenő következtetéseket levonni egy kommentfal alapján, azonban az upvote-ok száma és aránya számomra erősen elgondolkodtató volt. 2019 végén még mindig ott tartunk, hogy vitázni kell a piros lámpán való áthaladásért járó büntetés mértékén és jogosságán. Nagy levegő…Hát akkor vegyük sorra, hátha sikerül tisztábban látni.

“Miért a futárokat kell basztatni, így is elég kevés fizetést kapnak”

Ez valóban szomorú dolog, csakhogy van benne egy igen erős csúsztatás. Bocsi, én is voltam futár, negyed év alatt egyetlen piros lámpán mentem át és jelentem, nem haltam éhen, ellenben többször is utolértem olyanokat, akik…

“Nem ártanak senkinek, max egy gyalogosnak piszkos lesz a ruhája”

Tessék?! Tehát azt egy elfogadható érvnek gondoljuk, hogy mivel “egy bringás általában kisebb kárt okoz” (amikor egymillió forintba kerül egy lámpa egy autón, vagy amikor egy gyalogos súlyosan megsérül egy bringás okozta balesetben ez minimum megkérdőjelezendő), akkor ő nyugodtabb szívvel hághatja át gátlástalanul a szabályokat? Mégis hogyan várjuk el, hogy egyenrangú közlekedőként tekintsenek ránk a többiek, amíg ilyen jellegű kettős mércét alkalmazunk?!

Valamit mégiscsak lehetne kezdeni a piros lámpával?

Az a helyzet, hogy az ismeretségi körömben szinte teljesen egyedül vagyok a szabálykövetésemmel (nekem valahogy nem derogál megállni és felgyorsítani). Nagyon sokan gondolják úgy, hogy a piros lámpát egyfajta stoptáblaként kezelve meg lehet haladni. Nekem még erre az érvelésre is elkezd tikkelni a szemem (ha már lelassítottál, nem mindegy az a fél perc??), de egyúttal hiszek abban is, hogy a gyakran megszegett szabályokat nem csak szankcionálni kell, hanem fontos vizsgálni a mögöttük rejlő szándékot is. Ok, most tegyük egy pillanatra félre az én zéró-tolerancia elméletemet.

Évekkel ezelőtt volt egy beszélgetésem Kürti Gáborral, a Magyar Kerékpárosklub elnökével, és első blikkre elborzadtam, amikor arról beszélt, hogy Budapesten is engedélyezni kellene a kerékpárosok számára a piros lámpánál való jobbra kanyarodást. Külföldi példák mellett azzal érvelt, hogy a közvélemény hasonlóan gondolkodott akkor is, amikor a kerékpárosok számára kétirányúsítottak egyirányú utcákat, de mára már teljesen elfogadott és a balesetek száma sem nőtt.

Látni kell viszont, hogy tényleg egyre több országban engedélyeznek hasonlót. Szokás Hollandiát emlegetni, ahol 1991 óta áthajthatnak a bringások a legtöbb piros lámpán, de azért nem árt egy picit jobban belemélyedni, hogy miképp lehetséges mindez.

A holland nagyvárosok – de különösképpen Amszterdam – infrastruktúrája úgy van kialakítva, hogy a szabály biztonságosan működhessen. Az elszeparált kerékpárutakon és ügyesen vezetett járdák hálójában valóban teljesen felesleges, hogy a bringásokat piros lámpával lassítsák. Az elmúlt években azonban már rengeteg olyan ország és város csatlakozott az akcióhoz, ahol nem feltétlenül ilyen jó az infrastruktúra. Az autózás ősmekkájának számító Amerikában például több államban is bevezették a kerékpárosok számára az Idaho stopot.

Ez annyit jelent, hogy a bringások a stoptáblát elsőbbségadás kötelező táblának kezelhetik. Ezt a szabályt Idaho államban vezették be először (1982-ben!), ahol később tovább mentek a szabályalkotók és a piros lámpát is stop táblára enyhítették a kerékpárosok számára. Az Idaho stopot azóta ratifikálták Arkansasben, Coloradóban és Oregonban is.

 

Szép lassan Európában is lazítanak a piros lámpával kapcsolatos szabályokon. Párizsban 2012-ben kezdődött egy tesztidőszak, amely során több kereszteződésben táblával engedélyezték a kerékpárosoknak a jobbrakanyarodást vagy az áthaladást piros lámpánál azzal a feltétellel, hogyha balesetet okoznak, akkor ők viselik a felelősséget. Az intézkedés hatására az érintett területeken csökkent a gépjárművek okozta kerékpáros balesetek száma, így további 1800 kereszteződésre bővítették ki az intézkedést. Hasonló szabályok vannak többek között Belgiumban, Svájcban és egyre több német nagyvárosban is.

Piros lámpánál jobbrakanyarodást engedélyező tábla Párizsban / Fotó: Cycle & Rail

“János, most akkor kire is haragszol valójában?”

Azokra, akik úgy gondolják, hogy egy jelenlegi keretek között súlyos szabályszegésnél a rendőrnek mérlegelnie kellene, sőt, el kellene engednie a bringást egy ejnyebejnyével. Viszont nem lehet eltagadni, hogy tömegesen mennek át a kerékpárosok a piros lámpán (igen, a gépjárművezetők is, de most nem erről szól a cikk) és a jelek szerint vannak működő nemzetközi példák arra, hogy ezt valamelyest legalizáljuk – mindezt ráadásul úgy, hogy a végén biztonságosabb lesz a közlekedés. Addig is, én azért inkább megállok a pirosnál. És te?

4 hozzászólás

  1. Köszönöm, nagyrészt egyetértek. Én is azt szajkózom, hogy önjelöltként nem lehet szembemenni a hatályos szabályokkal. Mert igen, van olyan szabály, ami nem életszerű. Nem is egy. De akkor annak a jogalkotói szinten történő megfelelő lobbi tevékenység vagy tüntetés vagy bármi a megoldási módja, nem az, hogy megszegem.
    És igen, én is megállok a pirosnál. Bringásként, gyalogosként és autósként is.

  2. Én sokszor surranok át piroson de csak ismerős kereszteződésben.
    A kis ívben jobbra is valós probléma de persze mint a holland példa mutatja ez ott jó igazán, ahol van hely mindenkinek.
    Nálunk a belvárosban az autóktól lassan élni nem lehet, nem hogy még plusz hely kerékpárnak…
    A mi népünk soha nem volt szabálykövető és ez nem csak a közlekedésre igaz. Lássuk az adózási hajlandóságot, a BKV járatain büszkén bliccelő utasokat vagy a politikust aki a közpénzt sajátjaként kezeli.
    Amíg így neveljük gyermekeinket, addig nincs mit tenni.
    Amúgy autóval is járok egy ideje, nincs még nagy rutinom. Pénteken pályán vissza akartam térni jobbra de mellém jött egy dobozos autó és még neki állt feljebb hogy miért húzom rá a kormányt. Biztosan nem ismerte a jobbról előzés tilalmát de nyilván ő jobban tudja.

  3. Igen, ráadásul a szabálytalankodás és hőbörgés ritkán hatja meg a jogalkotót.
    Lehetne viszont helyette támogatni a Kerékpárosklubot, akik higgadtan és okosan küzdenek egy bringásbarátabb jövőért.

  4. “azzal a feltétellel, hogyha balesetet okoznak, akkor ők viselik a felelősséget”

    Ezt nem értem. Függetlenül a megengedőbb szabályozástól mindig a károkozó viseli a felelősséget. Legalábbis így kéne lennie.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet