Kerékpározni vagy tud valaki, vagy nem – sokak fejében olyan ez, mint az úszás, ugyebár. Pedig úszni is, kerékpározni is valahogyan megtanultunk, de mivel általában ez gyermekkorban történt, magára a tanulásra vagy nem is emlékszünk, vagy pedig nem tekintünk rá úgy, mint egy tényleges tanulási folyamatra. De mi van azokkal, akik nem tanultak meg bringázni gyermekkorban? És azok, akik kerékpározni tudnak, vajon közlekedni is tudnak vele egy város utcáin?
A fenti kérdések egymástól függetlenül merültek fel valószínűleg a világ több kerékpáros közösségében, az elmúlt 30-40 évben a szakmai szervezetek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a városi kerékpáros közlekedés oktatására.
Miképp az elnevezésből is kitűnik, városban bringázni nem azonos a kerékpározni tudással, ahogyan például az országútizás sem egyenlő a hegyikerékpározással. Más technikákat sajátítanak el a pályakerékpárosok, és más nyeregbeállítással dolgoznak a downhilles bringások is.
Mit is jelent városban kerékpározni? Elsősorban azt, hogy bringásként részt veszünk a forgalomban, egyenrangú közlekedőként. Így nemcsak a kerékpárunkat kell tudnunk rendeltetésszerűen használni, de ismernünk kell a ránk vonatkozó közlekedési szabályokat, és azokat be is kell tartanunk. Ezeken kívül számos jármű-specifikus tudnivalót érdemes elsajátítanunk, kezdve attól, hogy hogyan és mikor indexelünk, milyen ívben veszünk be egy kanyart vagy milyen távolságra haladunk a parkoló autók mellett.
A szabály, amit illene eltörölni a bringás irányjelzéssel kapcsolatban
Az oktatásokat a legtöbb országban több évtizedes tananyagfejlesztés után kerékpáros iskolák végzik, melyek mögött leggyakrabban helyi kerékpáros szövetségek (pl. Provélo Belgiumban), klubok (például Amerikában a Bikeleague.org) vagy éppen az állam áll. Sok magáncég alakult Berlinben, Londonban is, Magyarországon a Velo Budapest! az első, kifejezetten városi kerékpározást oktató cég.
A tananyag többé-kevésbé mindenhol ugyanaz: a teljesen kezdőket előbb az egyensúlyozáshoz, valamint a kormányzáshoz és fékezéshez szoktatják vagy egy roller-biciklin vagy pedig a hajtókaroktól megszabadított kerékpáron. Ha már a gurulás és egyensúlyozás megy, a pedálozás következik. Gyakran rögtön kerékpárra ültetik a kezdőket is, alacsony ülésmagasság mellett; de a London School of Cycling, az első londoni bringasuli előszeretettel tanította bringázni a tanítványokat fixin is.
A törzsanyag igazából azoknak szól, akik kerékpározni már tudnak, de bizonytalanok, illetve akár jól kerékpároznak, de életkorukból vagy más okból kifolyólag még nem bicikliztek forgalomban vagy éppen félnek a városi forgalomtól. Ennél fogva az oktatások egy része iskolákban zajlik, 8-16 éves gyerekek számára. Vannak iskolák, akik zárt kerékpáros tanpályákon is oktatnak, ám a legtöbb bringasuli az éles helyzeteket preferálja, ezért kis forgalmú utcákon tanítják közlekedni a résztvevőket.
Az elindulást és megállást, a kerékpár menetkész állapotának ellenőrzését, a helyes ruházkodást és hasznos kiegészítők (pl. bukósisak helyes viselete) ismeretét követően a gyakorlatok a hétköznapi, közúti forgalmi szituációkra készítik fel a bringásokat. Hogyan haladunk el a parkoló autók mellett (ajtónyitásnyi távolságra), hogyan haladunk keresztül egy kereszteződésen vagy hogyan fordulunk jobbra vagy éppen balra. Ilyen gyakorlati helyzetekben tanulható meg az összes releváns közlekedési szabály is: az elsőbbségi viszonyok, a forgalmi táblák jelentései vagy a helyes irányjelzés.
Az oktatók általában személyre szóló visszajelzésekkel, tanácsokkal látják el a résztvevőket, akik addig gyakorolnak egy forgalmi helyzetet, amíg az tökéletesen nem megy. Az oktatások hossza 8-12 óra között mozog, amikhez szükség esetén egyéni órákat is vehet a bringázni tanuló. Az árak attól függően változnak, hogy milyen támogatással működik a kerékpároktatás egy adott országban. Az államilag támogatott helyeken (pl. London) az oktatás ingyenes, kerékpárt és bukósisakot is biztosít a kerékpáriskola, a lakóhelyre kiutazó bringaoktató mellé. Berlinben, Brüsszelben kb. 40-60 ezer forintért tanulhat meg valaki bringázni, míg a hozzánk legközelebb fekvő Bécsben akár 250 €-t (~80 ezer forintot) is elkérnek egy 10 órás teljes kurzusért. Sok városban lehet részt venni a Kerékpárosklub Bebiciklizés projektjéhez hasonló bringatúrán, ahol önkéntesek vezetésével egy-egy fontosabb közlekedési szabályt, veszélyesebb forgalmi helyzetet vagy közúti baleseti gócpontot mutatnak be a résztvevőknek egy nagyjából 2 órás együtt bringázás során.
A szorosan vett bringázni tanítás mellett Nyugat-Európában több iskola foglalkozik gépjárművezetők speciális oktatásával is, pl. tehergépjármű-vezetők kerékpáros érzékenyítésével, vagyis azzal, hogy egy néhány órás képzés során kerékpáros szemszögből mutatják meg a közlekedést számukra – és fordítva, kerékpárosokat ültetnek tehergépjárművek vezetőfülkéjébe többek közt a holttér szemléltetésére.
A bringaoktatás eredményeit számos tanulmány vizsgálta. Érdekes, hogy gyermekeknél és felnőtteknél némileg eltérő eredmények mutatkoznak. Kisiskolásoknál, bár több országban javult a gyerekek technikai (kerékpárkezelési) tudása, az oktatás általában nem növelte a bringázás gyakoriságát, csak abban az esetben, ha forgalomtól elzárt úton bringázhattak az iskolába a gyerekek. Felnőttek esetében viszont nemcsak a képességek javultak, hanem a bringázási hajlandóság is: a tanfolyam elvégzése után 3, ill. 12 hónappal később is bringázott a (korábban egyáltalán nem vagy ritkán bringázó) résztvevők háromnegyede, amihez ráadásul még jelentős testsúlycsökkenés és testtömegindex-javulás is párosult.
A városi kerékpározás oktatása tehát egy jól kiépült, minden közlekedő számára hasznos képzési forma, reméljük, idehaza is egyre többen vesznek részt egy oktatáson, s így egyre többen fognak biztonságban, szabályosan és hatékonyan közlekedni bringával az utakon. A fentiekből látszik, hogy a (városi) kerékpárosok (felnőtt) oktatása nem csak a biztonságosabb közlekedés szempontjából fontos, hanem hatékony eszköze lehet Budapest 2030-ra vállalt célkitűzésének, amikorra 20%-ra szeretnék csökkenteni fővárosi autóhasználatot.
További kutatások a témában:
Belgium: https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0001457514000359
Új-Zéland: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2214140517307235
