Úgy tűnik, ha beköszönt a falevélhullós időszak, egyre többen kaptok fel egy rücskösebb gumit, az se baj, ha nincs monti…
Watopiában mindig süt a nap
Vannak, akik már most bevonultak a négy fal közé egy kis Zwiftezésre. Miért is ne? Watopiában mindig jó az idő, sosem kell egyedül menni és még az eléhezéstől sem kell tartani. Persze, így is el lehet azért fáradni, ahogy azt Géza két és fél órás menete is mutatja.
Két kilátó meg egy kicsi
Anikó csupán 22 kilométert montizott, de az rögtön intenzívre sikeredett. A Guckler Károly-kilátóközpont előtt készült fotóját nézve nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Budapest példásan jó bringás lehetőségekkel rendelkezik a fővárosok rangsorában. Vétek nem kihasználni.
Graveltúra Jucussal
A gravel bringázásban az a jó, hogy továbbra is nagy távokat tehetünk meg, de kiszakadhatunk az unásig ismételt aszfaltkörök monotóniájából. Ráadásul mindezt anélkül, hogy montira kellene beruháznunk. Ákos és Judit a nagy barangolásban fel is fedeztek egy volt katonai bázist amit nemes egyszerűséggel csak Bajtemetés néven jeleznek a térképen.
Port de Pollensa
Aki jól időzítette a nyaralását, az most mentesül ettől a szeszélyes időjárástól. Imre meg sem állt egészen Mallorcáig és szerencsére a kilométerek rögzítése mellett nem maradt adós a képi bizonyítékokkal sem.
Egy kis alvázmosás
Erre az indőre persze lassan a monti lesz a leghasznosabb céleszköz, különösen akkor, ha egy hirtelen megáradt csermely állja az utunkat. Gergőéknek látszólak nem jelentett akadályt, hiszen szép kört mentek a Kőszegben, amit továbbra is imádunk.
Címlapfotó: Gábor Seres / Strava
Szeretnél te is bekerülni a következő összeállításunkba? Csatlakozz az egyik legdinamikusabban növekvő Strava közösségéhez! Ide kattintva kiderítheted, hogyan növelheted az esélyeidet, hogy a következő híradóba téged is beválasszunk!
