Type 2 fun. Így nevezik azokat az átélt dolgokat, amelyek nehézségeik, viszontagságaik miatt történésük pillanatában kevésbé élményszerűek, de később egy olyan dolog felé vezetnek bennünket, amelyeknek köszönhetően az egész folyamatra úgy tudunk visszatekinteni, mint valami kellemes időtöltésre.

A kifejezés a bringások körében valószínűleg jobban ismert. Egy emelkedő megmászása közben átélt szenvedés hamar feledésbe merül, ha felértünk és elénk tárul a csodás panoráma.

Vannak dolgok amiket most már másképpen csinálnék. Például nem bíznám az energiaellátást egy soha ki nem próbált, eBay-ről rendelt olcsó napelemes töltőre. A külső kiválasztása során a súly és a gördülési ellenállás mellett a strapabíróságot is figyelembe venném. Meg még egy rakás dolog, amikről az indulás előtt is olvastam. Dehát ki az, aki a “Nem lehetetlen, de senkinek sem ajánlanám” mondatot ne úgy értelmezné, hogy “Sima ügy?”.

A személyes beszámolóim után sok ismerősöm fellelkesült, de az egyedül utazástól legtöbben ódzkodtak. Pedig az a legjobb! A mennyit, hova, mikor, milyen gyorsan kérdések megválaszolása még nem bringás túrázás esetén is nehéz feladatok lehetnek, elhagyásuk pedig rengetek szabadságot nyújt mindenkinek, aki az ismeretlen felé fordítja a kormányt. Korábban olvastam egy hasonló témával foglalkozó cikket, ami a lone wolf aura (magányos farkas aura) kifejezést használta annak a leírására, amikor egyedül vagyunk egy új környezetben. Ebből főleg a túlagyalósok profitálhatnak. A mi lesz ha, mit fognak gondolni és hasonló hezitáló kérdések értelmüket vesztik. Csak egy út van, a szituáció megszülte helyettünk a döntést, felesleges továbbgondolni.

Latinoeuropa trip: nem várt bonyodalmak már az első napokon

Annak ellenére, hogy a töredékét teljesítettem annak, amit terveztem, hasonlóképpen tekintek vissza az első éjszaka kutyáira, vagy az Angliru teheneire, mint ahogy Robert Falcon Scott láthatta az Antarctica jege alól legénységére támadó gyilkos bálnát. Látni, hogy mire vagyunk képesek és hogy mit tesz meg a környezetünk értünk, amikor saját határainkat már elértük, olyan tapasztalat, amit nem lehet csak úgy elképzelni.

Latinoeuropa trip: ha nem jön a vonat, a helyiek hívnak egy taxit

Ezek olyan dolgok, mint amikor először égeti meg magát a kisgyerek. Valószínűleg már korábban is hallotta, hogy forró és nem kellemes, de saját bőrén kellett megtapasztalnia. Az persze egyénfüggő, hogy kinek van szüksége erre a tapasztalatra. Ha valakinek tökéletes élete van, ne mozduljon ki belőle, annyira nem éri meg. Inkább azoknak ajánlanám, akik fejlődni, változni szeretnének. Sokat panaszkodtam a táborozásról, de a bringázás beváltotta a hozzá fűzött elvárásokat. Természet, csend, nyugalom. Biztosan visszamegyek.


Ha valaki nem tudná, mi is ez az egész: szerkesztőségünk tiszteletbeli tagja, Ben brutál bringás túrára szánta el magát. Eredeti tervei szerint 4000 kilométert kívánt megtenni 25 nap alatt, közben érintve a nagy kerékpáros körversenyek szent hegyeit. Íme egy bővebb ismertető az előkészületekről és az útvonalról. Ben kalandjait a Lationoeuropa trip címke alatt követheted.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet

egy × három =