2010-ben alakult a csapat, két évvel később már Tourt nyertek, amit azóta hat további győzelem követett (a 7 kiírásból!), négy különböző versenyzővel. Jöttek, láttak, és néhány év alatt teljesen megreformálták a profi kerékpározást. A dominanciájuk, illetve a mögöttük álló kimeríthetetlen pénzcsapok révén sokan mégsem nézik jó szemmel a projektet, a doppinggyanús ügyekről nem is beszélve.
A győzelmek nem jöttek egyből: a csapat első évében attól a Bradley Wigginstől várták a nagy eredményt, aki egy évvel korábban még garminosként negyedik lett a Tour de France-on. Wiggins végül csak 21. lett a Touron, ráadásul egy évvel később is füstbe ment a terv, hiszen belekerült a verseny legnagyobb bukásába és kulcscsontját törte a brit. Részsikereket közben elért a csapat, de összességében az indulás éveiben még semmi sem vetítette előre a mindent elsöprő uralmukat. A mérsékelt sikerek után Dave Brailsford vezetésével fogta a csapatvezetés az egész stratégiát, az edzőtáborozástól kezdve az étkezéseken át a pihenésig, és a legapróbb részletekig kielemezték, hogy min lehetne változtatni, hogyan lehetne a teljesítményt optimalizálni, így születtek meg a marginal gainek (vagyis a marginális nyereségek).
Hogy micsodák? 2010-ben, a csapat első évében, amikor a későbbi első Tour-győztesük, Wiggins görgőkön vezetett le egy verseny után, sok csapatvezető és versenyző megmosolyogta, hogy mégis mit csinál ez a fura angol, miután beért a célba. Néhány év alatt aztán futótűzként terjedt el a módszer a pelotonban, ma már magától értetődő, hogy mindenki görgőkön vezet le.
Az ilyen, és ehhez hasonló innovációkat összefoglalóan (a Sky mindenható csapatvezetője, Dave Brailsford után) marginal gainsnek nevezik. Ez a filozófia azóta szállóigévé (és mémek alapanyagává vált). Lényege röviden, hogy az ördög – vagyis az a plusz néhány watt, ami egy háromhetes verseny során akár perceket is jelenthet – az apró részletek tökéletesítésében rejlik.
A főnökéhez hasonló módon megszállott Wiggins tökéletes tesztalany volt az új módszerek kipróbálásához. A nagy terv aztán nagyon hamar, 2 év alatt révbe is ért, 2012-ben megnyerték a Tour-t. A filozófiájukat azóta még tovább tökéletesítették Froome (7 GT-győzelem), majd Thomas (2018, Tour) és Bernal (2019, Tour) vezetésével. Sokak szerint a végletekig kiszámolt és tökéletesített Sky vonat unalmassá is tette a versenyeket, túl hatékonyak lettek.
A sikerekben persze óriási szerepet játszik a csapat rendelkezésére álló évi kb. 45 millió dolláros büdzsé, ami négyszer több, mint amennyiből a World Tour mezőny legkevésbé tehetős csapatai gazdálkodnak. Sok kritika is éri emiatt a csapatot, de Nicolas Portal sportigazgató szerint ennél árnyaltabb a kép, hiszen például Wiggins győzelmekor még nem is ők voltak a leggazdagabbak a mezőnyben. Tehát szerinte először az eredmények jöttek, és ennek hatására javultak a pénzügyi lehetőségeik.
Teltek, múltak az évek, győzelem győzelmet követett, a sikereket azonban (részben/teljesen, ki-ki döntse el vérmérséklete szerint) doppinggyanús esetek is beárnyékolták, noha a csapat mindvégig büszkén tetszelgett az antidopping küzdelem élharcosaként.
2016-ban egy hackertámadás során került nyilvánosságra, hogy Bradley Wiggins a 2012-es Tour előtt/alatt egy szteroidos allergia elleni szert szedett TUE-ként (vagyis gyógyászati célú mentességet élvezett), amit hivatalosan pollenérzékenysége miatt alkalmazhatott. Nem kell vad összeesküvés-hívőnek lenni ahhoz, hogy gyanúra adjon okot, hogy pont ennek a szernek a mellékhatásaként könnyű erőveszteség nélkül fogyni.
Vagy említhetjük Froome esetét a salbutamollal a 2017-es Vueltán. Ennek az ügynek a végén hosszas jogi procedúra után szintén a brit csapatnak adott igazat a bíróság. Ez a szurkolók egy részét azonban már nem vigasztalta, sokaknál hitelét vesztette a csapat.
Amikor 2018-ban a főszponzor (Sky) bejelentette távozását, egy ideig komoly kétségek merültek fel a csapat és az egész projekt jövőjét illetően, de aztán Brailsford-nak sikerült nyélbe ütnie egy (talán) még nagyobb mecénást, az Ineos olajvállalatot, élén Anglia leggazdagabb emberével. Így megújult erővel, és továbbra is teli zsebekkel várja a csapat a 2020-as szezont.
Hogy a közben kiteljesedett másik szupercsapat, a Lotto Jumbo képes lesz-e idén a világválogatott sorával letaszítani az Ineos-t a Tour trónjáról, az jó kérdés. Szerintetek? Júliusban minden kiderül!
