Korábbi cikkeinkben (itt és itt) foglalkoztunk a gyerekekkel történő bringás közlekedéssel, fő fókuszban az előírásokkal és lehetőségekkel. Ebben a cikkben a gyerekülés vs utánfutó volt a témánk, most viszont arra voltunk kíváncsiak, hogy valódi személyek hogyan oldják meg a kisebb vagy nagyobb gyerekekkel történő közlekedést, milyen tapasztalataik vannak a budapesti közlekedésről és milyen praktikus tanácsokkal szolgálnak mások számára. Interjúsorozatunk második része következik, első részét itt olvashatjátok.

Hirdetés

Rácz Kálmánt talán nem is kell bemutatni (ha mégis, akkor olvasd el ezt!), bringaszervize és “bringaboltocskája” van, és nem mellesleg egy 2 éves kislány édesapja.

Te mivel szoktad vinni a lányodat, ha éppen nem autóval?

Cargóval, hurcival (testre rögzíthető gyerekhordozó) és gyerekülésben. Én a hurcit szeretem a legjobban, mert akkor hozzám van ragasztva a gyerek. A gyerekülést alapvetően nem kedvelem, mert nagy, nehéz és egy kontrollálhatatlanul jobbra-balra dülöngélő gyerekkel nem túl stabil szerkezet. Ennél már csak egy rosszabb tapasztalatom van, amikor tandemen a nagyobbik kislányom ül hátul, és a legkisebb a gyerekülésben – olyankor apa lefogy tíz kilót, míg elérünk a sarokig… A hurci addig jó, amíg a gyerek annyira kicsi, hogy még nem terheli meg a hátadat; hátránya, hogy hamar megizzad benne a hátad.

Sokan veszélyesnek tartják, ha valaki hurcival hordozva bringázik, szerintem én se mernék (és a KRESZ sem engedi). Te hogy vagy ezzel?

Felteszek egy egyszerű kérdést: kire vigyázol a legjobban életedben? Saját magadra. Az egy jól hangzó szentimentális szöveg, hogy “a gyerekemre vigyázok legjobban” – szerintem mindenki magára, hiszen ha te megsérülsz, akkor hogyan tudnál vigyázni a gyermekedre? Én pont, hogy azt érzem a legbiztonságosabbnak, ha a gyerekem jól átölel, meg tudom fogni a lábát, érzem a közelségét, hátra tudok nézni, folyamatosan tudok vele beszélni, ha kell. Ilyenkor ficánkol a legkevesebbet is egyébként.

És a gyerekülés?

Én azt veszélyesebbnek tartom… Egyrészt, a gyerekülés valahogyan rögzítve van a bringához, hiába én szereltem fel, az ördög egy fröccsöntött műanyag esetében sem alszik…

Nálam a sorrend: hurci, cargo és csak utána a gyerekülés. A teherbringában előtted van a gyerek, látod őt és a forgalmat egyszerre. Be is lehet csatolni a gyerekeket biztonsági övvel, de már maga az acél felépítmény, a kasztni megvédi egy esetleges borulásnál őket. Nálam a fő indok, ami miatt a cargo mellett döntöttem anno az az volt, hogy én a boltom készletét is teherbringával szerzem be. Akkor még nem is gondoltam a gyerekszállításra, sőt, emlékszem, akkor nagyon elvetemült dolognak tartottam belerakni a gyereket egy nyitott dobozba és úgy vinni forgalomban… A legeslegutolsó opciót nem is említettem, amit én soha nem tennék: amikor hátad mögött húzod a gyerekedet (bringás gyerekszállító utánfutóban – Flowcycle).

De ez mindenkinek a józan ítélőképességére és saját biztonságérzetére van bízva: ha valaki a hátul-utánfutós megoldást érzi biztonságosnak, akkor nyugodtan szállítsa abban, mert valószínűleg az adott kiegészítőnek megfelelő módon bringázol majd biztonságosan. Maradva az utánfutónál például valószínűleg úgy fogsz átmenni egy kereszteződésen, hogy még véletlenül se centized ki a lámpaváltást, mint az ős-futárok, hogy épp csak ne érje a troli a hátulját a gyerekülésnek… 😉

Szóval senki nem kockáztasson: ha te magad is nehezen kerékpározol, akkor véletlenül se próbálj meg szállítani gyereket a bringádon!

Inkább menj el bringasuliba, vegyél néhány órát, esetleg gyakorolj hosszabb távokon, hogy technikásabb és magabiztosabb legyél.

Visszatérve még a cargóra: a tároláson túl az a fő baj, hogy nem sok cargobringát lehet itthon kapni, sőt, alig készülnek hazai teherbringák. Emiatt és a túlmérete miatt elég drágák a behozott bringák, nem lehet versenyképes áron cargókat kapni. Kicsit olyanok most, mint a fixik pár éve: egy divatnak köszönhetően többszörösen túlárazták azokat a bringákat, hiába voltak gagyi (és kevesebb) alkatrészekkel szerelve. Most normalizálódott a helyzet a fixik és egysebis bringáknál, s ha minden jól megy, talán így lesz ez a cargókkal is: a kezdeti fellendülést követő áremelkedést, s főleg a hazai gyártás beindulását követően talán többeknek lesz elérhető árú alternatíva egy teherbringa.

Oké, ez van, amíg kicsi a gyerek. És mi van később, amikor már nehezen szállítható és inkább egyedül menne? Futóbringátok van esetleg?

Hát igen, akkor jön a bibi meg a fejvakarás, szerintem olyan 20 kg-os testsúlyig működhet a szállítás. Nemcsak azért, mert azt az extra súlyt még tudod cipelni és valahogyan kiegyensúlyozni, de ha ő nekiáll ficánkolni, ahhoz már nagyon ügyesnek (és erősnek) kell lennie a bringát hajtónak, hogy ne legyen borulás.

Nagyobb korban és méretnél már tud úgy pörögni egy gyerek, hogy nagyon meg kell nézni szülőként, hogy hogyan engedem el bringázni, akkor jön a kígyózás az utakon… Futóbringánk azért nincs, mert apa elkezdett építeni egyet… (nevet, mutatja a vázkezdeményt)

Ha már házilag készülő gyerekbringa: szerinted miért van az, hogy a gyerekbringák általában dögnehezek és gyakran a legrosszabb minőségű alkatrészekből vannak összerakva?

Azért nehéz megválaszolni, mert talán túl egyértelmű. A nehéz gyerekbiciklik konstruktőrei, tervezői valószínűleg hatalmas terepjárókkal járnak és pont leszarják, hogy hány kilós lesz az a bringa, amit költséghatékonyra kell tervezniük. Arra figyelnek csak, hogy szép matricázása legyen, kék legyen a fiúknak tervezett és rózsaszín a lányoknak, hogy eladhatóbbak legyenek… Nekem teljesen érthetetlen, olyan körülbelül, mintha a tojást mindenki úgy törné fel, hogy a földhöz vágná, majd egyszer csak jönne valaki, aki fogná a tojást, és a tányér szélén finoman feltörve azt mondaná, hogy “hahó, látjátok, így esetleg használni is tudjátok valamire…” Van egy-két gyártó, akik képesek jó minőségű, könnyű és ezért használható gyerekbringákat csinálni.

Pedig, ha a gyerek első bringás élménye negatív lesz, akkor ezzel a gyártók mondanak le a jövőbeli vásárlóikról.

Még az árak se szállnának el a kevesebb, de minőségibb alkatrészektől: minek 18 sebesség egy 16″-os bringára?! Olyan váltókarral, amit nem is tud egy gyerek használni? És a mini-teleszkóp? Mi is felnőttünk ezek nélkül, és akkoriban voltak könnyebb bringák, a Csepel Tacskó például nem is volt olyan nehéz. A raktáramban most is van 3-4 régi adomány-gyerekbringa, amiket kölyökkoromban én is tekertem: a legtöbbjük nem nehéz, van, aminek kényelmes bőrnyerge van, sőt olyan is, aminek a kerekeiből még évtizedek után se szökött el a levegő.

Hirdetés
Árva János
Bringapedagógus: tanári diplomái mellé Londonban szerzett kerékpáros-oktatói végzettséget, s 20 év budapesti bringás tapasztalatával maga mögött megalapította az ország első, kifejezetten városi kerékpározást oktató vállalkozását a Velo Budapest!-et. Kerékpáros közlekedésbiztonsági előadásokat tart a közlekedési kultúra fejlesztése és a városi kerékpározás népszerűsítése érdekében.

Hozzászólnál, vitatkoznál? Itt megteheted!

Ne felejtsd el a hozzászólást!
Kihagytad a nevet